Az egyházaknak a gyűlöletkeltés ellen kell tevékenykedniük - Interjú a Lutheránus Világszövetség elnökével

- Elnök úr, Ön nemcsak az LVSZ elnöke, hanem jordániai és szentföldi evangélikus püspök is. Hogyan látja a közel-keleti térség keresztényeinek jelenlegi helyzetét, az ottani népesség vallási megoszlásából fakadó nem ritkán feszültséggel teli légkört? Milyen jövő vár a keresztény emberekre a mohamedán többség által lakott régióban?

    - A zsidóságnak és a kereszténységnek egyaránt az Ószövetségben vannak a gyökerei, a zsidóság nélkül sem az Ó-, sem az Újszövetséget nem lehet megérteni, azonban nem lehet Izrael jelenlegi politikáját biblikus alapon támogatni, mert a Közel-Keleten mindenkinek egyforma joga van az élethez. Az amerikai vétó miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyan nem fogadta el államként Palesztinát, de az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO mellette volt, és van 130 ország a világon, amely el tudja fogadni a "kétállamos megoldást". Amerika félelmét a Palesztinában élő keresztények megértik, ugyanakkor nem hajlandók elfogadni az "egyállamos megoldást", ami nem jó sem Izraelnek, sem a palesztinoknak. Mindkét államnak léteznie kell egymás mellett, méghozzá az 1967-es határok mentén. A palesztin nép hisz a békés, tárgyalásos megoldásban, és meggyőződésem, hogy ez a fajta hozzáállás eredményre vezet majd. A magyarországi példa útmutatást jelenthet a palesztinoknak, hiszen amikor 1984-ben az LVSZ Budapesten tartotta közgyűlését - egyetlenként kapta meg ezt a jogot és lehetőséget az akkori szocialista országok evangélikusai közül -, akkor senki nem gondolta, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik majd a kommunizmus bukása. Ugyanígy eljöhet a megoldás a Közel-Keleten is a két állam megegyezését illetően. Az egyházaknak annak érdekében kell dolgozniuk, hogy az izraeliek és a palesztinok, illetve a zsidó, a mohamedán és a keresztény vallású emberek között uralkodó félelem és gyűlölködés feloldódjon. Ebben nagy szerepük van az egyházi iskoláknak. Palesztinában működik több evangélikus iskola, ahol a keresztény palesztin gyerekeket a zsidóság tiszteletére nevelik az Istenük miatt is, de ugyanígy az izraelieknek is elmondják, hogy tiszteljék a palesztinokat, szintén az Istenük miatt is. El kell fogadni a másikat emberi, nemzeti és politikai jogaiban, csak akkor lesz a Szentföld tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahogy a Szentírás is említi ezt a területet. Remélem, ez még az életemben megvalósul.

    - Elnök urat a vallásközi dialógus szóvivőjeként is ismeri a világ. Európában egyre nagyobb szükség lesz erre, mivel az ide bevándorlók jelentős hányada mohamedán vallású. El lehet-e érni a békés együttélést a muszlimok és a keresztények között az öreg kontinensen, miközben a mohamedánok egyre több vallási jogot követelnek maguknak?

    - A keresztényektől meg lehet tanulni, hogy lehetséges a mohamedán vallásúakkal a békés együttélés, de csak akkor, ha nem engedjük a szélsőséges nézeteket előtérbe kerülni. A probléma soha nem magával az iszlámmal van, hanem a szélsőségekkel. A Közel-Keleten évszázadok óta együtt élnek mohamedán, keresztény és zsidó emberek. Minden vallásnak alapja az Isten és a felebarátok szeretete, a mai időkben pedig azt kell leginkább megtanulni, hogyan lehet a felebarátot szeretni. A vallási toleranciához hozzátartozik, hogy elfogadjuk a más vallásúak érzékenységét, csak ebben az esetben lehet elvárni, hogy kialakuljon a kölcsönös tisztelet. Ezzel kapcsolatban fel lehet hozni, hogy a jordán herceg nemrégiben írt egy könyvet - ehhez az előszót én írtam - arról, hogy a mohamedán törvénykezés, a saría mögött nemcsak a büntetés, hanem az Isten és az ember szeretete is áll. Norvégiában pedig a vallás- és véleménynyilvánítási szabadságról a közelmúltban fogadtak el egy dokumentumot, amely a vallási áttérést is szabályozza, ám ez sok mohamedán országban hiányzik, mert nem engedik meg, hogy valaki áttérjen a keresztény hitre. Palesztinában vallásszabadság van, de például Malajziáról vagy Nigériáról ugyanez nem mondható el, és ezt több fórumon szóvá is tettem.

    Munib A. Younan véleménye szerint a mohamedánokat befogadó európai országoknak el kell dönteniük, hogy akarnak-e pluralista országot, vagy egyvallásúak akarnak maradni. Az Európában letelepülő mohamedánoknak ugyanakkor bizonyos fokig az integráció útjára kell lépniük, mert nem mondhatják azt, hogy ők mindenáron teljes mértékben fenn akarják tartani kultúrájukat, akár mások rovására is. Ha megkapják egy európai ország állampolgárságát, akkor az ottani joghoz való alkalmazkodást is vállalniuk kell.

    Az iszlám és a zsidó vallást ezzel együtt alkalmasnak tartja a dialógusra. Mint megjegyezte, mindkét izraeli főrabbival jó a viszonya, velük együtt létrehoztak egy vallási intézetet, amelynek feladata a vallások közötti bizalom építése a másik vallásának megismerése révén. A vallások sokszínűségének tanulmányozását szolgálja az a kezdeményezés, amelyet a Yale Egyetemmel közösen indított a szentföldi evangélikus egyház. Ennek keretében több száz palesztin és izraeli kiadású vallási könyvet vizsgálnak abból a szempontból, hogy mit tanítanak a más vallásúkról. A megbékélés ugyanis ott kezdődik, hogy a gyermekek hiteles képet kapnak a többi vallásról is - e célból kapcsolatban állnak a palesztin és az izraeli kultuszminiszterrel is, hogy az esetleges hibákat kijavítsák a jövőben.

    - Milyen előkészületeket tesz az LVSZ a reformáció félévezredes évfordulójának 2017-es megünneplésére?

    - Számomra a reformáció a felszabadulás ünnepe, mi a szabadság emberei vagyunk. Az LVSZ vezetői testülete Budapesten is tárgyalt a reformációi ünnepségekről. A reformáció ugyanakkor korántsem vallási ügy, mert megváltoztatta az egész világot, még a felvilágosodásra is hatott. Az ünneplésnek éppen ezért globálisnak kell lennie, mert ez nem csak európai ügy, ráadásul az evangélikusság a déli féltekén is erőteljesen jelen van. A reformáció kezdetének 500 esztendős évfordulóját ökumenikusan kell ünnepelni, ez ügyben az LVSZ tárgyal mások mellett katolikusokkal, ortodoxokkal, metodistákkal. Harmadrészt a bűnbánat jegyében kell eltelnie ennek a megemlékezés-sorozatnak, Isten bocsánatát kell kérni bűneinkre, csak így lehet méltón ünnepelni ezt a nem mindennapi évfordulót. Meggyőződésem, hogy a Szentlélek munkálja minden egyházban a változásokat, így az ökumenikus egységtörekvéseket is. Az ötven évvel ezelőtti állapotokhoz képest sok kedvező változás állt be ezen a téren. 1964 óta folyamatos dialógusban állunk a katolikusokkal, 1999-ben pedig közös nyilatkozatot írtunk alá a hit általi megigazulásról. Amikor tavaly decemberben XVI. Benedek pápánál jártam, felvetettem neki a még meg nem valósult katolikus-protestáns úrvacsorai közösség kérdését is, arra kértem, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ez valósággá váljon, hiszen sokan élnek vegyes házasságban, ők nem tudnak közösen úrvacsorát venni. Azért dolgozom, hogy 2017-ig ebben a kérdésben egységre jussunk, de természetesen azt nem lehet előre tudni, hogy sikerül-e majd.

    - Hogyan tudná jellemezni az LVSZ munkáját?

    - A genfi székhelyű, 1947-ben alapított és a világ 70 millió evangélikusát összefogó szervezetnek demokratikus döntéshozó mechanizmusa van, minden döntésünket közösségben hozzuk. Az elnök mellett dolgozik hét alelnök, akiknek munkáját segíti a 48 tagú tanács. A hét alelnök között van egy magyar is, Fabiny Tamás püspök, aki a kelet-közép-európai térség ügyeit viszi. Az LVSZ legmagasabb rangú döntéshozó szervezete a közgyűlés, amely meghatározza a működés fő irányvonalait, felelős az alapszabály betartásáért és módosításáért, illetve megválasztja a következő ciklusra az elnököt és a tanácsot, valamint értékeli azok jelentéseit. A lelkészek és a laikusok, valamint a férfiak és nők közötti arányokra is odafigyelünk, valamint arra, hogy megfelelő számban legyenek különböző szerveinkben 30 év alattiak is.

    - Miket tart a mai világ legégetőbb problémáinak?

    - Elsősorban a szegénységet, amely a gazdasági igazságtalanságból következik, mert jelenleg az északi félteke használja a javak 80 százalékát, és 20 százalékot a déli. A másik a politikai igazságtalanság, amely tapasztalható egyebek mellett Közel-Keleten, Latin-Amerikában, sok afrikai és arab országban. Az LVSZ-nek ezekhez prófétai módon, határozottan kell hozzászólni. Fájdalmas az egyházüldözés jelensége is, ezért az LVSZ-nek segítenie kell az egyházakat abban, hogy az üldöztetés közepette is tanúságot tehessenek hitükről. Ennek megvalósítása érdekében az LVSZ konferenciát szervez a mohamedán világban működő egyházaknak, mert azt szeretnénk, hogy egyrészt halljanak az emberek ezekről a tragikus eseményekről, másrészt pedig a véleményeket szeretnénk ütköztetni ebben a témában. Fontosnak tartom továbbá, hogy az állam ne használhassa fel soha az egyházat a maga céljaira, ugyanakkor az egyháznak mindenféle jogsértéssel szemben fel kell emelnie a hangját, mert a civil társadalom őrzőjének is kell lennie.

    - Korunk további nagy problémája az elvallástalanodás. Milyen megoldást tud erre nyújtani az LVSZ?

    - Úgy vélem, sok ember hisz Istenben, csak nem járnak templomba. Éppen ezért fontos, hogy az egyház jó példát nyújtson annak érdekében, hogy a szekuláris világban is megtapasztalják az emberek Isten szeretetét. Nem szabad kárhoztatni más embereket, azért, mert különböznek tőlünk, és ha szeretetet tudunk sugározni, az megváltoztathatja őket. A gazdaság is azért került az utóbbi években válságba, mert morális érték nélkül működött. Az egyháznak ezért fel kell hívnia az emberek figyelmét, hogy a gazdaságba és a politikába is be kell vinni a moralitást és az értékeket, csakúgy, mint a családi életbe.

    - Elnök úr, milyen családi környezetben nőtt fel, hogyan alakult a pályafutása?

    - Jeruzsálemben születtem 1950-ben, és miután családom menekültté vált, és még gyakran éheztünk is, az LVSZ szervezete karolt fel minket, így járhattam iskolába, amelynek szeretete nagy hatással volt rám. Finnországban végeztem a teológiát, és ott kaptam meg a magisztrátusi fokozatot is. Utána gyülekezetekben szolgáltam lelkészként, amit mindig élveztem. 1998-ban választottak a jordániai és a szentföldi evangélikusok püspökévé, de ma is elsősorban lelkésznek tartom magam, mert a püspök mindig lelkész marad. Én fordítottam le először arab nyelvre a Luther Márton által írt, az evangélikus egyház hitalapelveit tartalmazó Ágostai Hitvallást. Ezenkívül az ökumenikus mozgalomban aktívan részt vettem, tagja vagyok a Közép-Keleti Egyháztanács Bizottságának is. Ezt követően tavaly választott az LVSZ közgyűlése a szervezet elnökévé hét évre.

    - Milyen, a magyar hívőknek szóló üzenettel érkezett Budapestre?

    - Hálát kell adni Istennek azért, hogy a hitünk, és ezen belül a magyarok hite megmaradt. Huszonhét éve jártam utoljára Magyarországon, akkor totalitárius rendszerben kellett léteznie az egyháznak. A Magyarországi Evangélikus Egyház áldás lehet a népe körében a jelenlegi állapotok között is, amikor gazdasági nehézségekkel küzd az ország, és megjelentek a politikai szélsőséges irányzatok.