Egy szép Koszta festmény Villáséknál
Koszta József azon kevés festőink egyike, akiknek nevét a legkülönfélébb irányzatoknak
elkötelezett magyar művészek egyaránt elismeréssel ejtik ki, mind a mai napig. A már
56. évét betöltött mester 1917-es első, nagysikerű gyűjteményes kiállításáról Koszta
képet vásárló másik nagy kolorista, az idős Szinyei Merse Pál éppúgy hívei közé tartozott,
mint később Kassák Lajos, aki érzékeny elemzéssel próbálta megközelíteni a tőle annyira
különböző pályatárs festményeinek elementáris erejét
Ez az Erdélyből, szegény sorból
induló, majd alapos felkészülés során számos iskolát és országot bejárt, öntörvényű mokány
ember kitartóan kereste a számára legmegfelelőbb életteret, amelyet végül az Alföldön talált
meg. Szívós munkával, önállóságára mindvégig ügyelve, szűk körű témavilágából művészetét
magányosan kiteljesítve küzdötte fel magát a XX. századi magyar festészet legmarkánsabb
képviselői közé. Festményeit már kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban, olyan koncentrátumoknak, amelyek mélyértelműen és tömörségükben is frappánsan adják vissza e nép és az általa lakott táj összetett és kontrasztokban is megfogalmazható karakterét. Az újabb és újabb bemutatókon kivétel nélkül mindenüttörömmel fogadták festményeit.
Annuska
Úgy tűnik, mintha Koszta életében minden egy jövendő utat készítene elő, festészetének
végső, nagy felvonását: a tanyai életet. Párválasztása, Annuska, ennek a kibontakozásnak
olyan fontos eleme, mint a levegő. Lényével teremtette meg férje köré a csendes
munkálkodás és tűnődés atmoszféráját, amelyből a művész csodálatos parasztlány- és
asszony portréi nőttek ki. Annuska megfáradt, pihenő vagy gondokban őrlődő vonásain is
felismerhette Koszta a paraszti sorsnak és életformának legbensőségesebb kifejeződését. A korábbi magyar népéletkép takaros, helyre, pörlekedő népszínművi menyecskéinek festői hitelét egycsapásra verte agyon – mindörökre.
Fejkendős nő
Az aukción Fejkendős nő című festménye szerepel Koszta Józsefnek. Szolnokhoz köthetőek remekbe szabott Katóka-képei is. Az elveszett világháború, Trianon sokkja utáni általános letargiában hihetetlen fogadókészség támadt a magyarságban Koszta szenvedélyes és színpompás festészete iránt, mely az anyaföld termékenységéből és a föld népéből sugárzó életenergia visszaadására is alkalmas volt. Így aztán sorra festi a fiatalabb vagyidősebb, komolyan elmélázó paraszt-leányokat, asszonyokat. Jelen képünk is ebben a korszakban készülhetett. Lírai hangulatú, egyszerűséget és tisztaságot sugároz. Kiemelkedik a festményen a fehérekből, zöldekből és pirosakból bravúrosan megfestett fejkendő. A fejkendő szépen rímel az arc pírjával.