Aggódás van

Az Inforádió, ahol a mi köztársasági elnökünk hangot adott aggodalmának és szavazási hajlandóságának, egy Fidesz-közeli vállalkozás, ily módon a mi köztársasági elnökünk pártokon fölül álló, politikailag független szónoklata üzenetként is felfogható: mindnyájunknak el kell menni.

A munkásosztály a paradicsomba, Sólyom úr szavazni megy. Mi, többi magyarok, akik nem vagyunk köztársasági elnökök, egyébiránt szintén aggódunk. Nem mindegy nekünk ugyanis, hogy vajon miként fog működni az új egészségügyi törvény életbe lépése után az egészségügy. A bőrünkre megy, az életünkről van szó. Vannak kételyeink, mert most olyan lesz, amilyen még nem volt.

De ettől még egyáltalán nem biztos, hogy elmegyünk szavazni. Sokan leszünk tehát – és az sem biztos, hogy elegen -, akik úgy döntünk, hogy március 9-én nem szavazni megyünk, hanem ennél hasznosabb vagy/és kellemesebb programmal múlatjuk majd az időt. És miközben nem szavazunk, aggódunk, mert tudjuk, hogy a március 9-i szavazás nem az egészségbiztosítási törvényről szól. Ez a kierőszakolt referendum nem szól semmiről - egyedül egy többször megbukott pártvezér és szűk környezetének kóros hatalomvágyáról szól.

A fentiek fényében úgy gondolom: mi többiek, akik nem vagyunk köztársasági elnökök, érthetően aggódunk, amiért a mi köztársasági elnökünk nyilvánosan aggódik. Persze, nem lenne nekünk semmi bajunk ezzel az aggódással, ha a mi köztársasági elnökünk úgy általában olyan aggódós fajta lenne. Vagyis olyan ember, aki nem csupán magasan fölöttünk áll, és onnan mutatja az utat, amikor mi morálisan a padlón vagyunk, hanem számos más esetben is kifejezte volna aggodalmát.

Nem nagy dolgokra gondolok, egészen apró, a mindennapi életünkből vett példákra csupán: olyan esetekre, mint amikor jószerivel az ő ablaka alatt alakult meg a Magyar Gárda. A mi köztársasági elnökünknek akkor eszébe sem jutott aggódni – hál’ istennek, a bazsarózsák szépen fejlődtek -, s még azt sem tartotta aggályosnak, hogy az un. történelmi egyházak képviselői tevékenyen asszisztáltak a roma származású parlagfüvek megzabolására szerveződött Magyar Gárda megalakulásához.

Persze, nem aggódni állampolgári jog, de ha az ember egy Közép-Európában található ország legfőbb közjogi méltósága, akkor az átlagosnál jobban kellene ügyelnie arra, hogy mikor aggódik, és mikor nem.

Lehetett volna aggódni például a gyakorta fura bírósági döntések miatt. A Magyar Televízió ostromát vezénylő, majd a fél város szétverésében igen aktív szerepet vállaló bajkeverők felmentése okán is lett volna miért aggodalmaskodni – meg úgy általában amiatt, hogy a bíróságokon időnként igen érdekes, majdnem azt írtam, hogy a józan ész számára érthetetlen ítéletek születnek. Amiről persze nem a bírák, és nem is a törvények tehetnek - valószínűleg az emberek józan eszével van baj, amikor nem értenek egy sor ítéletet, és aggódnak amiatt, hogy a hiba hátha mégsem az ő készülékükben van.

Én a mi köztársasági elnökünk helyében amiatt is aggódtam volna, hogy egy meglehetősen fehérgalléros vasutas, saját politikai jövőjét megalapozandó, néhány napra megbénította az ország normális életét.

Én, bár nem vagyok hivatásos aggodalmaskodó, s csak úgy, amatőr módon szoktam aggódni, kifejezetten aggályosnak tartom, hogy Sólyom úr megnyilvánult az Inforádióban. Ha ő mondja, elhiszem, hogy egyenlő távolságot tart a pártoktól, és abban is biztos vagyok, hogy nála függetlenebb embert keresve sem lehet találni ebben a hazában - ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy egy ennyire pártatlan embernek jobban kellene ügyelnie a látszatokra. Van egy sanda gyanúm, miszerint az ember ebben a pozícióban nem engedheti meg magának, hogy olyan látszat keletkezzék, mintha elfogult lenne valamelyik politikai oldal irányába.

Ugyanebből az adásból azt is megtudhattuk, hogy a mi köztársasági elnökünk talán még Gorbacsovnál is többet tett az egypártrendszer lebontásáért. Hiszen, mint mondta, ő 1990-ben szavazott először.

Kár, hogy mi, többiek akkoriban erről nem tudtunk semmit. Talán akkor mi is mertünk volna bátrak lenni!

Föld.S Péter