A száraz számok és a szelektív emlékezet sajátos keverését hallhatták a sajtó munkatársai Debrecenben, a megyei önkormányzat elnökének legutóbbi sajtótájékoztatóján. Drámai számok, hatásvadász mondatok mellett néhány, apróságnak semmiképpen sem nevezhető tény nem hangzott el.
Amiben egyet lehet érteni a fideszes politikusokkal, az a kórház helyzetének rosszabbodása, A Kenézy kórház kisebbfajta mamut a hazai vidéki kórházak között, így lassan reagált a változásokra.
Vezetői nem voltak képesek, nem tudtak és nem mertek ellentmondani az előző közgyűlés szocialista elnökének, meg a mögötte asszisztáló, megyei önkormányzati képviselői csoportnak. Tegyük hozzá rögtön, hogy így volt ez egy ciklussal korábban is, amikor épp a fideszes vezetésű megyei önkormányzat erőltette rá elképzelését, meg embereit a kórházban épp akkor aktuálissá váló korszerűsítésre. Azt az akciót még kiheverte a kórház, az utóbbi négy év viszont már a csőd szélére sodorta az intézményt.
Mondhatnánk azt is: a megyei közgyűlés elnökének tevékenységére épp az MSZP megyei vezetése mondott ítélettel egyenértékű véleményt, amikor olyan helyzetet teremtett, hogy az elnökasszony semmiképpen se juthasson még a megyeháza közelébe sem. Ám egy tehetségesnek, nagyformátumúnak a legjobb indulattal sem nevezhető „politikus” karrierjének lefelé tendálása sem szocialista unikum, hiszen az 1998-2002 közötti időszak megyei közgyűlési fideszes elnöke még szűkebb pátriájában,egy kistelepülésen sem lehetett néhány hónapja a polgári párt polgármester jelöltje.
Hajdu István