Panaszbeadványt terjesztettek elő a Független Rendészeti Panasztestületnél annak az újszülöttnek a szülei, aki 2010. októberében jött világra a Napvilág Születésházban. A szülőket előbb a szülés helyszínén, majd pedig közvetlenül az édesanya kórházba szállítását követően vonták a rendőrök intézkedés alá.
A panasz szerint az újszülött újraélesztése még folyamatban volt, amikor a rendőrök igazoltatni kezdték az édesapát, aki így nem tudta figyelemmel kísérni az eseményeket, és nem állt módjában tájékozódni gyermeke egészségi állapota felől. Majd amikor éppen az édesanyát kísérte a mentőkocsihoz, egy rendőr feltartóztatta, hogy további kérdéseket tegyen fel neki. A kórházba szállítást követően, nem sokkal azután, hogy az édesanyát a műtőből kitolták, két rendőr jelent meg, akik a két panaszost egy időben, külön helységben kihallgatták. Az édesanya kihallgatása a kórteremben, az ott tartózkodó többi beteg jelenlétében zajlott.
A Testület vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy az édesapa igazoltatása nem volt jogsértő, mivel a rendőröknek a feltételezésük szerinti jogellenes cselekmény helyszínén tájékozódniuk kellett a jelenlévők kilétéről és szerepéről. Az igazoltatás megkezdésekor a ráadásul a rendőrség nem lehetett tisztában azzal, hogy a panaszos kicsoda, és milyen minőségben van jelen. Ezzel szemben akkor, amikor a mentőhöz igyekeztében feltartóztatták és az eseményekkel kapcsolatos kérdéseket tettek fel neki, a rendőrök már tudták, hogy az ő gyermeke és felesége került veszélyhelyzetbe, és hogy kórházba kell őket szállítani. Mivel ekkor a rendőrök előtt az édesapa személyi adatai már ismertek voltak, nem lett volna akadálya annak, hogy kikérdezését olyan későbbi időpontra halasszák, amikor a családját fenyegető egészségügyi veszélyhelyzet megoldódik, és a rendőri érdeklődés nem a szeretteivel kapcsolatos eseményekről vonja el a figyelmét. Ez felelt volna meg a humánus rendőri intézkedés törvényi követelményének. A Testület ezért úgy ítélte meg, hogy az édesapa nyilatkoztatása az adott körülmények között jogszerűtlen volt, és alapvető jogainak megsértését valósította meg.
Ugyancsak jogsértőnek találta a Testület az édesanya kórházi kihallgatásának körülményeit, mivel arra betegtársainak jelenlétében került sor. Az eset körülményeiből nyilvánvaló volt, hogy az édesanya vallomásában elhangoztak különleges személyes adatok. Egyértelmű, hogy amennyiben olyan személyek is megismerhetik egy adott személynek egy büntetőügy nyomozati szakában tett vallomását, illetve egészségi állapotra vonatkozó adatait, akiket arra a törvény nem jogosít fel, sérül az érintett személyes adatok védelméhez fűződő joga. Az sem vitatható, hogy a rendőrség kötelezettsége annak biztosítása, hogy eljárása során illetéktelenek számára az ilyen jellegű adatok ne váljanak hozzáférhetővé. Abból a szempontból, hogy ezt a pozitív kötelezettséget a rendőrség megszegte-e, annak sincs jelentősége, hogy a panaszos mellett fekvő bármelyik beteg ténylegesen megismerte-e ezeket az adatokat, azaz hallotta-e a panaszos vallomását. A rendőrség nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát megfelelően biztosítsa, és ezzel súlyosan alapjogsértést követett el az édesanya rovására.
A Panasztestület az üggyel kapcsolatos állásfoglalását megküldte az országos rendőrfőkapitánynak, akinek 30 nap alatt kell döntenie arról, hogy megalapozottnak találja-e a panaszt.
Kiadó: Független Rendészeti Panasztestület