– Az ember, aki él ha hagyják; aki szembefut a széllel, ha hagyják; és aki szeret, mert akkor szabad: Nagy Sándor szobrászművész egyetlen modellje, kimeríthetetlen témája. Szikár kőarcokat, termékeny csípőjű nőalakokat; élet rágta parasztasszonyt láthatunk: mert embereket farag – hangsúlyozta Papp D. Tibor művészeti író Nagy Sándor – a háromszoros aranykoszorús és Munkácsy-díjas szobrászmester kiállításának megnyitóján a Mű-Terem Galériában, a Debreceni Művelődési Központ intézményében, melyben február 7-én nyílt meg a 85 éves mester „Kőből született” című tárlata.
Kőből – a földből, a matériából – elődomborodó nőalakok és gyermeket tartó anyák. Arcuk sematikus, hisz alakjuk, lényük a fontos: ők Nagy Sándor híres „idoljai” – női ideáljai, egyúttal termékenységszobrai – , amelyeket a görög kykládok alabástrom idoljaihoz; és az őskori Vénusz-szobrokhoz hasonlítanak a szakemberek.
Csúcsos kucsmás parasztfejek, kendős asszonyok: éppen arcuk, karakterük a „kő ügye”: elszántság, erő és a megélt élet szilárdul bennük kővé. Ezekből az érzékletes, plasztikus, egyszerű emberek portréjává „születő kőtömbökből” áll a tárlat másik része, hisz e portrék a művész munkásságának másik jellegzetes témái.
A márványból mészkőből, zöldkőből és a legkülönféléb anyagokból álló idolok monumentális kompozícióvá állnak össze a tér közepén.
Körülöttük kisebb kövekbe karcolt alakok; kőérmek – a szellemes és egyedi kőérmekért a művész a 1994-ben a FIDEM lektorátusi díjat kapott. A súlyos témák közt szükség van feloldásra: minden látogatóban kellemes érzést keltettek: a néhány centiméteres „Kőmorzsák”, melyek közt apró idolokat is látni. Kőbe vésett, karcolt figurák, zömmel nőalakok: látni, hogy a művész minden matériában megbúvó, vagy abból kilépő alakokat lát. Ezt megmagyarázó szavait gyakran idézik művésztársai:
„Szobrász vagyok,
Napkeltekor dolgozni megyek.
Ha ’kőből szabadult’,
ha ’fából született’,
mindegyikből szobor lesz”.
Most először
Először állították ki Debrecenben a mester alkotásait, pedig – amint arra Orosz Tamás, a galéria munkatársa felhívta a figyelmet – a művész példaképe Medgyessy Ferenc, a debreceni kötődésű, a város köztereit munkáival megszépítő szobrászművész. Egyetlen látható munkája a városban éppen a Medgyessy-szobor, mely a híres szobrászról elnevezett sétányon áll. Ezen kívül a Déri Múzeum őrzi néhány alkotását.
Páratlannak tartják Nagy Sándor munkásságát a magyar szobrászatban. A rendkívül termékeny művész Nyíregyháza közelében, Buj községben született 1923-ban. Mesterei a nyíregyházi képzőművészeti szabadiskolán Berky Nándor és Diószegi Balázs; majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Beck András.
Rendkívül termékeny művész, – saját becslése szerint – tízezer műve lehet.
A debreceni tárlat átfogja a régióhoz kötődő művész munkásságát. A művek többsége kisplasztika, 20-30 centiméteres faragott kőszobor a művész különböző korszakaiból.
Az egyéni, tömbszerű, rusztikusan faragott művek és szoborkompozícizók február végéig tekinthetőek meg Debreceni Művelődési Központ Mű-Terem Galériájában (a Batthyány utca 24. számú épületben).