Debrecen város kulturális életében kifejtett példaértékű munkásságáért, Debrecen Kultúrájáért Díjban részesültek:
Simor Ottó színművész, Tóth Endre költő, valamint pozstumusz: Gulyás György karnagy, és Lévai Gábor
Simor Ottó színművész, Jászai-díjas érdemes művész, a Csokonai Színház örökös tagja. A városban nagyon népszerű művész prózai szerepei éppúgy emlékezetesek, mint híres bonviván alakításai az operettekben. Azon kevés színészek közé tartozik, akik az Országos Színészképző Iskola növendékeként még Karády Katalinnal és Csortos Gyulával is együtt szerepeltek. Amikor 1946-ban elvégezte a színészképzőt, két évig vándorszínész volt a Hajdúsági Kerületek Színházában, ezután Budapesten Kellér Dezső társulatában játszott.
Hét évig volt Miskolc ünnepelt színésze, majd Szendrő József hívására a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, s hamarosan a cívisváros kedvelt bonvivánja lett. Játszott még a győri, a kecskeméti és a nyíregyházi színházak színpadán is. Felejthetetlen alakítást nyújtott többek közt a következő zenés és prózai darabokban: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Koldusopera, Víg özvegy, Denevér, Sybill, Bolha a fülben, Liliom, Kegyenc, Kiálts, város!, Lear király, Széchenyi.
Tóth Endre József Attila díjas költő, a Magyar Írószövetség örökös tagja. Pályája az 1930-as évek elején indult. Mint tehetséges fiatal költőt, Móricz Zsigmond mutatta be szülővárosában. Dolgozott a Városi Levéltárban, később az Alföld olvasószerkesztője volt. A második világháború előtt tagja a Csokonai és az Ady Társaságnak. Ezen idő alatt három verseskötete jelent meg Egyedül a tömegben; Örökké viharban; Se kint, se bent címmel. További kötetei, melyek 1955 után jelentek meg: A forrás dala, Az elszálló ifjúsághoz, Mindenért megfizettem, Életnagyságban, Bizalmas vallomás, Okozz örömöt, A világ végén. Oláh Gáborról szóló monográfiáját húsz recenzió méltatta. 1986-ban jelent meg Kortársaink, barátaink címmel tizenkét debreceni írót és képzőművészt bemutató kötete. 1975-ben és 1981-ben Csokonai-, 1995-ben József Attila-díjat kapott, 1995-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki.
POSZTUMUSZ DÍJAZOTTAK:
Gulyás György karnagy, Liszt-díjas érdemes és kiváló művész. A Debreceni Kodály Kórus és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny megalapítója. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, a Zeneakadémia Debreceni Tagozatának létrehozója és korábbi igazgatója. Iskoláit Köröstarcsán, Szeghalmon, Debrecenben, Budapesten végezte, ezután tanított a debreceni Dóczy Református Tanítóképzőben, az általa alapított békéstarhosi zeneiskolában, majd a Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, ezt követően pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Énektanárképző Szakának igazgatója lett. 1955-ben alapítja meg a későbbi Debreceni Kodály Kórus elődjét. Akaratával, harcos hitével szinte a semmiből teremti meg a kórust, hivatásossá fejleszti, az egyetlenné a vidéki zenei életben. Az együttest 1983-ig vezette. A kórus kapcsán 1961-ben létrehozta a ma már nemzetközi hírű Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt. Nevéhez számtalan mű bemutatása, fiatal zeneszerzők útnak indítása, a magyar kóruskultúra külfölddel való megismertetése, Debrecen zenei rangjának világszintű elismertetése fűződik. Állandó zsűritagja volt több nemzetközi kórusversenynek. Vendégkarmesterként a világ számos együttesét vezényelte. Általa válik fogalommá a kóruskultúrában jártasak számára Debrecen neve az egész világon. Munkája által váltak Kodály és Bartók művei a magyar kórusok számára mindennapi repertoárdarabbá, zenei anyanyelvvé.
Lévai Gábor a Csapókerti Közművelődési Egyesület egykori elnöke, városszerte ismert sportember. Többszörös hadsereg- és vidékbajnok volt birkózásban, s mind aktív sportolóként, mind nevelőként példát mutatott környezetének. Első és utolsó munkahelye a Magyar Gördülőcsapágy Művek volt. A Petőfi Tömegsport Klub, valamint az MGM Baráti Kör alapító tagja. 1966-tól a Csapókerti Közművelődési Egyesület elnöke egészen haláláig. Tevékenységéért több kormánykitüntetést kapott, 1966-ban a kormány Árvízvédelmi emlékéremben részesítette, és nemrégiben vehette át az Országos Technikai és Tömegsport Szövetség elismerő plakettjét. A csapókerti városrészben nem akad olyan ember, aki őt ne ismerte volna. Kiemelkedő szerepe volt az itt élők kulturális életének szervezésében, a népi kultúra terjesztésében és életben tartásában. Példamutató volt az az érzék, amellyel felkarolta a hagyományápolást, hagyományőrzést. Így vált ismertté nem csak Debrecenben, hanem a régióban is.