Az eredeti tervektől eltérően nem egy, hanem két - egymáshoz kapcsolódó -orosz kiállítás nyílik szeptember 25-én este Debrecenben, a Modemben. A Hogyan tovább Oroszország? című tárlat (három kurátor, Jevgenyij Bereznerk, Irina Csireva és Natalia Tarasova válogatásában) a nyolcvanas évektől máig tartó időszak kortárs orosz képzőművészetét mutatja be.
A kiállításon 64 alkotó mintegy kétszáz munkáját láthatja a közönség, köztük olyan világhírű művészek meghatározó műveit is, mint például Ilja Kabakov, Vitalij Komar, Alexander Melamid, Erik Bulatov, Oleg Kulik, Leonid Szokov vagy Borisz Orlov. A Magyarországra érkezett alkotások jelentős részét a szoc-art néven elhíresült irányzat jellegzetes munkáiként tartja számon az értelmezők jelentős része.
Miről szól a szoc-art?
Mindenekelőtt arról, hogy a politikai eszme a hatvanas-hetvenes évekre éppúgy üzletté vált a hatalom számára, mint a multiknak a kereskedelem. Sztálin és Marilyn Monroe csókjáról, Brezsnyev és Honecker tapadó ajkairól. A médiasztárok és a szovjet múlt bálványainak cinikus megtépázásáról.
A Szovjetunióban a szocialista realizmus majd′ ötven évig volt olvasztótégelye az egymástól eltérő művészeti aspektusoknak és esztétikai álláspontoknak. A hetvenes években jelent meg a szovjet-orosz művészetben friss alternatívaként a szoc-art mint a hivatalos és szemmel tartott művészeti paradigma egyfajta melléküzemága. Az irányzat képviseletében (kezdetben titokban, az úgynevezett "második nyilvánosság" előtt) fellépő fiatal művészek éles iróniával és sok humorral mutatták be a demagóg, pártállami rendszer visszásságait. Vitalij Komar, Alex Melamid, Erik Bulatov és Ilja Kabakov a pop-art formanyelvét a szocreál ikonográfiájával ötvözve üde és újszerű látásmóddal gazdagították a művészeti palettát. A szoc-art fő ismérve a szocialista realizmus heroikus patetizmusával szemben a metsző humor lett, mely széles körben befogadhatóvá és könnyen fogyaszthatóvá teszi a műveket.
A Blue Noses csoport
A magyarul Kék orrokat jelentő, 1996-ban alakult csoport egy olyan kortárs orosz művészeti közösség, melynek kiállításai és performanszai a kanonizált értékrenddel való ellentét okozta súrlódásra, valamint a gyors és elsöprő nevetésre épülnek. Alapító tagjai: Vjacseszlav Mizin (Novoszibirszk) és Alexander Szaburov (Jekatyerinburg), akikhez a későbbiekben alkalmi
jelleggel több művész is csatlakozott. Filmes és fotómontázs-alkotásaikban a tömegkultúra termékei többnyire ugyanúgy "idealisztikus" módon jelennek meg, mint a közélet meghatározó szereplői. Ez utóbbiakat sok humorral, parodisztikus vagy groteszk módon ábrázolják. Közismert politikusok gyakran félreérthetetlen helyzetben, meztelenül jelennek meg a műveikben.
Andrej Jerofejev művészettörténész szerint a Blue Noses csoport tipikus orosz jelenség, s mint ilyen, egyenrangú az ortodox szerzetesek és a szibériai sámánok eksztatikus szellemével, s rokonságba állítható az európai ateista "fekete humor" áramlataival is. Elsősorban a társadalom feletti ellenőrzésnek és az egyéniség elnyomásának kánonjait veszik célba és
próbálják legalább egy átértelmezés keretein belül felszámolni. Nem kell kifinomult műértőnek lenni, sőt oroszul sem tudni ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a csoport munkáival, hiszen céljuk épp a klisék elhagyása és egyfajta morbid nemzetköziség.
A csoport tagjai a kiállításhoz kapcsolódóan egy hetet töltenek el Debrecenben.