Hülyeországban a BKV-sztrájk a kormány elleni felkelés, tehát a sztrájkolók aranyosak, szépek és hazafiasak, míg a sztrájktörők és a sztrájkot ellenzők viszont büdös kommunisták.
A valóságban viszont az egyik legnagyobb sztrájktörő nem más, mint Széles Gábor, a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa, akinek pedig szemmel láthatóan leghőbb vágya, hogy sámli lehessen Orbán Viktor tévénéző fotelje előtt.És mégis úgy tűnhet első blikkre, hogy Gaskó István nagyobb hazafi nála.
Széles Gábornak ugyanis nemcsak félfasiszta propagandavállalkozásai vannak, hanem közlekedési cége is, amely VT-Transman névre hallgat, és huszonhárom budapesti buszjárat üzemeltetését nyerte el, amit közmegelégedésre teljesít.
Sztrájk idején is.
Széles Gábor buszvezetői nem hőbörögnek, a nemzeti felkelést leszarják. Még szolidaritásból sem csatlakoznak, mint néhány magáról megfeledkezett vasutas. Különös, ugye? Elsőre kicsit borzongató kimászni a skatulyából, de megéri.
A koppenhágai közlekedést oly módon szervezik, hogy az egyes buszjáratok üzemeltetését megpályáztatják. Jelentkezik egy vállalkozó, hogy neki van húsz Mercedes busza, és a 6A vonalat nézte ki magának a következő pár évre. A város természetesen beszáll a költségekbe egy előre meghatározott összeggel, mivel a használható közlekedés közérdek, viszont olyan nincs, hogy pulykapénzt meg ilyen hülyeségeket zsarolunk ki egy év múlva: ennyiért vállalta, ebben benne van a profitja is, oldja meg. Megoldja, ahogy Széles Gábor is megoldotta, hogy ne sztrájkoljanak a sofőrjei. A külvárosi vonalak magánkézbe adása jó döntés volt, a kísérlet sikerült, éppen a sztrájk bizonyította be. Már csak azért is érdemes privatizálni, hogy a szakszervezetek mindent megnyomorító hatásköréből kikerüljön az az ágazat – hiszen ez a betegség csak ott érzi jól magát, ahol az állam a tulajdonos.
A sikeres modellért tehát nem kell Koppenhágáig szaladni, itt röfög előttünk a hazai jó példa, pedigréje kifogástalan, nemzeti érzelme messziről érezhető, keresztény és magyar. Azért tulajdonos, hogy kitalálja, mennyi pénzből melyik vonalon hány buszt tud futtatni, mennyit adhat a személyzetnek – és nem is vállal többet, mint amit számításai szerint elbír. Azért is vállalkozó, hogy a szakszervezetnek legalább olyan aljas húzásokkal tegyen keresztbe, mint amilyenekkel azok a szakszervezetek élnek, amelyeket az állam mint rossz gazda hagyott elkanászodni. Továbbá az ő feladata, hogy a beosztott vezetőknek a körmére nézzen, és azok ne léphessenek meg százmilliókkal. Minderre pedig az készteti őt, hogy a saját pénzével játszik. Lehet, hogy nehéz természetű ember, és háziállatban rossz az ízlése, de az csak Hülyeországban van úgy, hogy a szimpi arcoknak van igazuk, a kellemetlen alakok meg mindenben tévednek. Buszközlekedést így kell csinálni, ahogy ő csinálja.
A polgári Magyarországnak nemcsak bőkezű támogatója, hanem példaképe is, sokkal inkább, mint a szakszis kommunisták. Tessék róla példát venni, és a sztrájk dicsőítésével felhagyni még ma.
Tóta W. Árpád
http://w.blog.hu/2010/01/15/szelestenyeru_fejenagy