- A magyar bírói kar megdöbbenéssel és értetlenséggel olvasta a Magyar Hírlap Menesztenék a diktatúra bíráit című, március 30-án megjelent cikkét.
Ebben az állítják kormányhoz közel álló szakemberekre hivatkozva, hogy az új Alaptörvény alapot adhat arra, személyi változások történjenek a magyar bírói karban, amelynek ma is sok, már a diktatúrában is ítélkező tagja van.
Az OIT Hivatala legfrissebb, korfát is tartalmazó adatai szerint a bírák döntő többsége, mintegy háromnegyede (még precízebben 72 százaléka) 1990-ben illetve azt követően kapta meg kinevezését.
Még egy adat – és azért mondok ilyen részletes és hosszas adatokat, hogy talán a jövőben az ilyen kijelentéseket tevőket némileg elgondolkodtatják, hogy a bírák összetétele sem támasztja alá azokat a vádakat, amiket itt néhányan már megfogalmaztak korábban. Ugyanis ha megvizsgáljuk a bírák korösszetételét, akkor azt láthatjuk, hogy a 26 és 35 év közötti – tehát az egészen fiatal – bírák az összbírói létszámnak a 30 százalékát, a 36 és 45 év közöttiek az összbírói létszám 36 százalékát, a 46 és 55 év közöttiek az összbírói létszám 20 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy együttesen majdnem 90 százaléka a bíróknak 55 évesnél fiatalabb, ami fogalmilag zárja ki azt, hogy az 56-os eseményekben vagy azt követően bármilyen jelentős szerepet is játszottak volna.
Összességében én azt gondolom, hogyha a parlamenti pártoknak és a Parlamentben ülő képviselőknek sikerül abban konszenzusra jutniuk, hogyha kifogásolják is ugyan egyes bíráknak a múltbeli tevékenységét, de törekednek arra, hogy ezt világosan elhatárolva tegyék meg, és az intézmények és az intézményrendszernek a lejáratásától tartózkodnak, akkor már nagyot léptünk előre, s azt gondolom, hogy a jogállamiságnak egyik fontos intézményét is egyúttal védjük.
Ezt a Fidesz képviselője, dr. Áder János mondta 1991. október 14-én a bíróságokról szóló, 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvény általános vitájában.
Mi változott meg 20 évvel később? Csak annyi, hogy azóta sokan nyugdíjba mentek, akiket már akkor sem emlegettek vérbíróként.
Ráadásul a diktatúra bíráinak távozását sürgetők vajon ugyanilyen következetességgel róják-e fel a rendszerváltozás előtt is szolgálatot teljesítő ügyészeknek, rendőröknek, politikusoknak, tanácsadóknak, polgármestereknek, egyáltalán mindenkinek, akik az úgynevezett közélethez tartoznak azt, hogy éltek és dolgoztak? Vagy csak az ítélkezőket tüntetik ki megtisztelő figyelmükkel? Különösen úgy, hogy a bírák átvilágítása megtörtént!
Veszélyes mezsgyére tévednek, akik 20 évvel a rendszerváltozás után megtisztulást követelnek, hiszen nem számolnak a következményekkel. Mindenki menjen, aki 1989 előtt is tevékenykedett? Foghíjas lenne az országgyűlés, az önkormányzati szektor, nem lennének közjogi méltóságaink, jelentősen kevesebb példakép közül választhatnának a fiatalok, hiszen a rendszerváltozás előtt is sokan értek el kimagasló eredményt a tudomány, a művészetek és a sport területén.
Azt is írják: ráadásul nemcsak a politikai elfogultság jelent problémát, hiszen elviselhetetlenül sok szakmailag felkészületlen ítélet születik, következmény nélkül.
Mindenekelőtt a leghatározottabban visszautasítjuk az elfogultság vádját!
Ez olyan súlyos állítás, amit szó nélkül nem lehet hagyni. A bíró kizárólag a törvények alapján járhat el. Minden ítélet meghozatalakor, minden egyéb szempont kívül marad a mérlegelés során. Természetes, hogy a bíráknak is van politikai meggyőződésük. Otthon. A négy fal között. (Esetleg vegyük el a szavazati jogukat is?) Tudnak-e mutatni akár csak egy olyan döntést, amelyet minden kétséget kizáróan és bizonyíthatóan politikai szimpátia motivált? Tartunk tőle, hogy nem. Ebben az esetben pedig felszólítjuk a Magyar Hírlapot, tartózkodjon az ilyen és ehhez hasonló hangulatkeltő és a tényeket figyelmen kívül hagyó kijelentésektől!
Az már csak apróság, hogy szakmailag felkészületlen ítélet nincs, legfeljebb bíró lehetne, de ezt nem hivatott megítélni sem egy újságíró, sem egy névtelenségbe burkolózó, kormányhoz közelinek nevezett szakember.
Jelenleg fegyelmi bíróságok dönthetnek ilyen kérdésben, júliustól a Szolgálati Bíróság, amelynek felállítását legelőször a Legfelsőbb Bíróság elnöke szorgalmazta választását megelőzően parlamenti meghallgatásán, majd maga a bírósági szervezet is.
Ezt a gondolatot támogatta a jogalkotó, amikor 2010 decemberében elfogadta a jogszabályt, amely lehetővé tette, hogy egységes és korszerű intézmény döntsön alkalmassági, munkaügyi vitákban, fegyelmi kérdésekben.
A bírák sohasem állították azt, hogy tévedhetetlenek lennének, mint ahogy a világon sehol sem azok. Éppen ez indokolja a többfokozatú bírósági szervezet létét. Előfordult, előfordul és nem zárható ki a jövőben sem, hogy akár egy jogerős ítéletről derül ki: tévedés volt. A cél az, hogy az ilyen esetek száma a nullához közelítsen.
Megfontolásra érdemesek tehát Áder János 20 évvel ezelőtti, ám szerintünk ma is érvényes szavai, miszerint a bírósági szervezet önállóságát, függetlenségét és tekintélyét minden más állami szervnek védenie kell, tartózkodva az egymás tevékenységébe való beavatkozástól. Ezt a munkát és törekvést meghatározóan aláássák az ilyen, és ehhez hasonló gyűlöletet keltő felelőtlen megnyilatkozások.
Budapest, 2011. március 31.
dr. Szűcs Péter, az OIT szóvivője