Ilyen csak az Orbán-rezsimben lehet: sárga csekkek, automatás kézpénzfelvétel valamint rezsi és járulék átutalások után fizethetnénk adót. Az Orbán-Habony-Matolcsy trió képes még a legjobb, legalaposabban kiszámolt adónem ötletét is pillanatok alatt torzszülötté változtatni.
Az [origo] információi szerint kormányunk új adónemet készít elő, mégpedig egy olyat, amit mindannyian emlegetni fogunk, ha valóban bevezetik.
Az NGM-ből kiszivárgott tanulmányra hivatkozva a hírportál azt írja, hogy
a csoportos beszedési megbízások, a rezsi sárga csekken történő befizetése, a pénzátutalások (például amikor megérkezik a bankszámlára a munkabér), készpénz elhelyezése és kivétele a bankból, beleértve a bankautomatából való készpénzfelvételt is, a hiteltörlesztés és akár a folyószámla-vezetés után is adót kellene fizetni. Amikor cégek elutalják folyószámlájukról a járulékokat, társasági adót, áfát, a dolgozók utáni közterheket az adóhatósághoz, akkor ezen tranzakció után még ezt az új pénzügyi adót is meg kellene fizetniük.
Négy nagy baj van ezzel az egésszel.
Orbán a Holdon él
Az ötlet maga azt mutatja, hogy Orbán Viktor és csapata a Holdon él, a kormánynak fogalma sincsen arról, hogy milyen állapotban van az ország. A Napi Gazdaság számításai szerint az adófajta bevezetése átutalásonként közel 430 forintjába kerülne az embereknek, illetve a vállalkozásoknak. Persze tegyük hozzá, ez egy közelítő becslés, az összeg a banki átutalások számából és a kormányzat által beszedni kívánt összegből adódik, mivel a kabinet által készített tanulmányt nem ismerijük, a becsült összeg változhat.
Az adó bevezetése a kormány teljes szociális érzéketlenségét jelzi, mert egy újabb sarccal kívánja befoltozni az a lyukat, amit az egykulcsos adó vert a költségvetésen. 2012-ben csökkentek a reálbérek, miközben a kisvállalkozók járulékbefizetési terhei közel havi húszezer forinttal nőttek. Nincs már hova sarcolni az embereket, fel kell adni az egykulcsos adót, ami mára rémálommá változott az ország számára.
Minisztériumok nélküli kormányzás
Az [origo] azt is írja, hogy tudomásuk szerint az ötlet nem a gazdasági minisztériumból származik, hanem a minisztériumon kívülről érkezett. Mindezek alapján a következőképp fest a helyzet: az egykulcsos adóhoz nem nyúl a kormány, az szent tehén, egyértelmű népgazdasági vívmány, maradnia kell. A bankadót ki kell vezetni, ezt már a Bankszövetség felé is bevállalta a kormány. A kiadási oldalhoz a kormány nem akar nyúlni, így egy dolog marad: sarcok sarcok hátán. A minisztérium csapata kidolgozott egy kiadáscsökkentésre épülő javaslatot, majd az Orbán-Habony-Matolcsy-trió boszorkánykonyhájában kommunikációs szempontok hozzáadásával átpárolták, és lett belőle ez a torzszülött.
A folyamat megint tökéletesen mutatja, hova vezet a kommunikációs szempontokra redukált kormányzás. Szakmai előkészítés csak hébe-hóba zajlik, a számokról már régen leszoktunk („Jöhetsz Zoli nekem itt különböző számokkal, én az életben ezt másképp látom” - mondotta volt a bölcs vezír), kormányzati hatástanulmányt nem láttam, mióta képviselő vagyok. Viszont kommunikációs tervezés az van. Ennek a gondosan megtervezett imidzsnek egyik egyre gyengülő eleme Orbán tévedhetetlensége. Ezért a korábbi ötletek felülvizsgálata, hibák, tévedések beismerése szóba sem jöhet. Ezért kell védeni az egykulcsos adót, ezért nem lehet szó kiadás oldali intézkedésekről, és ezért anyázhat most egy egész ország a legújabb sárgacsekk-adó ötletén.
Lehet más az adóemelés
Pedig fontos lenne, hogy értelmes gazdaságpolitikával megtörjük azt a tévhitet, ami uralja a közgazdász szakma berkeit, hogy csak megszorítással, kiadás oldali leépítéssel lehet a hiányt csökkenteni. Ez egyszerű badarság, ami nem számol azzal a ténnyel, hogy egészségügy, oktatás, közösségi közlekedés és szociális biztonság nélkül nincs versenyképes munkaerő és így nincs versenyképes gazdaság sem. Sajnos az Orbán-Habony-Matolcsy-féle egymást érő agymenésekkel pont ezt a gazdaságpolitikai paradigmaváltást lehetetleníti el a kormány. Most hallgathatjuk a megint a liberális közgazdák gúnyos kacaját az unorthodox gazdaságpolitikán.
Az LMP költségvetési javaslata éppen ezért tartalmaz egyaránt kiadás oldali és bevétel oldali javaslatokat, abból az alapelvből kiindulva, hogy az állami újraelosztás nem eleve rossz, ha az emberbe fektetünk be belőle. A pazarló adókedvezmények felszámolása vagy a közlekedés racionalizálása mellett ott vannak olyan bevételnövelő javaslataink, mit az útdíj, az ökoadók vagy éppen a spekulációs adó.
A pénzügyi tőke a kasszánál
Ezen a ponton el is érkeztünk az Orbán-féle tranzakciós adó negyedik problémájához. Ez első ránézésre ugyanis emlékeztethet az LMP vagy a brüsszeli Bizottság által javasolt pénzügyi tranzakciós adóra, holott annak teljesen visszájára fordított változata. Az LMP-féle spekulációs adó azt a hétszázezer milliárd (!) dollárnyi derivatíva kereskedelmet célozná meg, amiről a válság óta bebizonyosodott, hogy jelentős mértékben fokozza a gazdaság sérülékenységét. Ez a hatalmas összeg, a teljes világgazdasági termelés közel hússzorosa, egy olyan buborékgazdaság jele, mely nem segíti a reálgazdaság működését, nem javítja a vállalkozások hitelhez jutását, nem segíti a munkahely-teremtést, csak a válságok gyakoriságát növeli.
Ezt a spekulatív pénzügyi tőkét kellene kasszához szólítani - lenne mit. Hiába próbálkozunk két éve, a kormány nem akar hallani arról, hogy ezt a spekulatív kereskedelmet megadóztassuk. Az LMP javaslata a kibővített Tobin-adóról pont erre vonatkozik. Az Európai Bizottság számításai szerint uniós szinten nagyságrendileg 60 milliárd euró (18.000 milliárd forint) bevételt jelentene. Nem jelentéktelen hatása az adónak, hogy a derivatíva kereskedelem jelentősen visszaszorulna, miközben a reálgazdaságra semmilyen negatív hatással nem lenne. A spekulációs adó a részvény és kötvény kereskedelmet 0,1 százalékkal, a derivatíva ügyleteket pedig 0,01 százalékkal terhelné meg. Ezzel egyébként megfordulna az a trend, hogy a tőke egyre kisebb, az élőmunka egyre nagyobb részt vállal a közteherviselésből.
Az LMP javaslatára a kormány egyébként elfogadott egy költségvetési módosítót arról, hogy készüljön egy tanulmány Magyarország és a spekulációs adó viszonylatában. Eddig Matolcsy boszorkánykonyhájából nem jött ki semmi ez ügyben. Szerencsére a Bizottság számolt helyette is: hazánk költségvetése éves szinten 130 milliárd forinttal lenne beljebb egy ilyen uniós spekulációs adó eredményeként. Ha a kormány felhagyna a teljesen értelmetlen Brüsszel elleni szabadságharcával, akkor beállhatna azon államok sorába, akik támogatják a spekulációs adót, és ezzel két éven belül a bankadóval megegyező nagyságrendű adóbevételhez juthatna. Ráadásul soha nem volt Európa még ilyen közel a spekulációs adó bevezetéséhez – élni kellene a lehetőséggel. Talán ezzel is csak az volt a baj, hogy az LMP javasolta.
Az európai tranzakciós adó tábora
Csak remélni tudom, hogy a szakmai háttéranyagra félretett pénzt nem erre a kiszivárgott sárgacsekk-adóra költötték. Az Orbán-féle sárgacsekk-adóval ugyanis a kormány azt üzeni a spekulatív tőkének, hogy megúsztad, az átlagembernek pedig azt, hogy fizess paraszt!