A Szakszervezetek Európai Szövetségének budapesti demonstrációjához közeledve válik egyre nyilvánvalóbbá minden európai számára, hogy a helyzet rendkívüli, a politika pedig nem a régi. Az elmúlt két és fél évben két generációra kiható válság rázta meg kontinensünket. Kezdeti “mézeshetei” után neokeynes-i politikát a konzervatívok “csak megszorítások” politikája gyorsan elsöpörte az útból. Ma ez Európa fájó pontja, ahogy az is, amit ez a politika képvisel: a társadalmi kirekesztettség és az igazságtalanság. Ennek legnyilvánvalóbb jelei az “új” uniós tagországoknál érzékelhetők.
Magyarországon, akárcsak Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Csehországban azt tapasztaljuk, drámaian csökken a munkahelyek száma, visszaesik a gazdasági növekedés, ami társadalmi kirekesztéssel és az alapvető szolgáltatások színvonalának zuhanásával párosul. Mindezek veszélyes következménye a szélsőjobb pártok aktivitásának jelentős növekedése. Varsótól Szófiáig és Prágától egészen Bukarestig tapasztaljuk a félelem és a diszkrimináció politikáját. Ami ennél is rosszabb, az a konzervatívok úgynevezett irányadó fővonalának csöndes bűnpártolása.
Az első számú felelőse ennek a politikának Orbán Viktor pártja, a Fidesz. A magyar miniszterelnök alkotmánymódosítások egész sorát kezdeményezte, amellyel beigazolódnak a filozófusoknak a “többség zsarnokságára” figyelmeztető félelmei. Amit tovább súlyosbítottak Orbán különösen provokatív nyilatkozatai. A legutóbbi ezen a héten hangzott el a Parlamentben, amikor a soros elnökség félidejéről beszélt. Akkor azt mondta: “Mi nem hiszünk az Európai Unióban, mi Magyarországban hiszünk.” Ez a kijelentés - tekintve jelenlegi uniós tisztét - meglehetősen felelőtlen és feltehetően súlyosan káros is.
Ezért vonulnak április 9-én az utcára a magyar és az európai szakszervezetek, hogy kifejezzék tiltakozásukat a társadalmi-szociális jogokat leromboló politikával szemben. Ahogy barátunk, Martin Schulz, az Európai Parlament Szocialista frakciójának vezetője mondta: “Bátorság kell ahhoz, hogy hosszú távon merjünk központi beruházásokban gondolkodni. Ehelyett a konzervatív Európa ma csak a megsemmisüléshez vezető megszorításokat erőlteti.” És ezért is fogalmaztunk meg mi, az “új” szocialista és szociáldemokrata tagállamok vezetői egységes üzenetet a demonstráció alkalmából. Üzenetünk az összefogásé, az új eszméké. Üzenjük azt, hogy a közös munkának - túl a nemzetin és nem számítva a nacionalista kényszereket - meglesz a jutalma és az eredménye.
Annak az új generációnak haladó szellemű vezetői vagyunk, akik készek arra, hogy országukat növekedési pályára állítsák és munkahelyeket teremtsenek. Mi vagyunk azok, akik képesek a konzervatívok által szétvert alapvető szociális szolgáltatásokat visszaállítani. Az iskolák, a kórházak, a bölcsődék-óvodák és öregotthonok színvonala önmagában tükrözi minden egyes ország ellátórendszerének színvonalát. Mi azt mondjuk, hogy programunk középpontjában a jólét, a magas színvonalú szolgáltatásokhoz való jog áll. Tesszük ezt annak okán, hogy hiszünk a szolidaritás eszméjében.
Nehéz feladatra vállalkozik, aki a szolidaritás szót keresné a Fidesz vagy más irányadó konzervatív programtervben. Ez az a kifejezés, amit nem találsz meg az ő szókészletükben, merthogy nem is ismerik. Az ő politikájuk ugyanis az, hogy egymás ellen fordítsák az embereket, hogy a bizonytalanság érzetét keltsék a félelem légkörét teremtve maguk körül. Mindez a nacionalista múltba vezet vissza minket, aminek - mindannyian jól tudjuk - katasztrofális következményei lesznek.
Az Európai Szocialisták Pártjának jelszavai és transzparensei mögött mi azt is megmutatjuk, hogy a mi alternatívánk nem csak szociálisan felelős, de közgazdaságilag is hiteles. Hívunk, hogy csatlakozz hozzánk és együtt mondjuk el üzenetünket. Ami nem más, minthogy tiszta, egyértelmű és határozott alternatívát állítsunk a jobboldal félelemkeltő és a megszorító politikájával szemben.
Mesterházy Attila,
a Magyar Szocialista Párt és képviselőcsoportja nevében
Kiadó: MSZP