Tisztelt Megyesi Gusztáv!

1. Műkorcsolya Korosztályos Vidékbajnokságot rendeztek városunkban, 6-18 évesek számára, 9 kategóriában, 59 versenyző részvételével.

2. A verseny meghirdetője nem Debrecen városa, hanem a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség volt.

3. A korcsoportok beosztásánál az ISU (Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) által hivatalosan elfogadott szabályzat szerint jártak el a szervezők, hasonlóan más versenyekhez.

4. Férjem az esemény fővédnöke, és nem a szakmai zsűri elnöke volt, így az eredményekre semmilyen befolyása nem lehetett.

5. Középső lányunk évek óta folyamatosan javuló teljesítményt nyújt. Érmek sora jelzi fejlődését. A versenyek helyszíne a legritkább esetben Debrecen. Bár Budapesten, Szlovéniában, Belgiumban, Szerbiában - ahol ugyancsak szép sikereket ért már el - a szülői hátszél legfeljebb a szeretetben, a biztonságban, a támogatásban nyilvánulhat meg, és mégis. (Joggal bízhatunk abban, hogy lányunk sportsikereivel mind többeknek fog örömöt szerezni. Meglehet, még Önnek is.)

6. A cikkében szereplő másik kislány - ellentétben a leírtakkal - azért nem versenyzője a Debreceni Sportiskolának, mert édesanyja összeveszett az edzőjével, így a közös munkájuk ellehetetlenült.

A fenti információk ismeretében és némi - újságírótól elvárható - tájékozódás után aligha jutott volna el végzetes következtetéséig. Az Élet és Irodalom újságírójaként úgy űzött gúnyt egy 12 éves gyerekből, annak sportteljesítményéből, hogy írását egy elfogult szülői véleményre alapozta, és annak állításait semmilyen módon nem ellenőrizte. Készpénzként fogadta el, hogy egy befolyásosnak látszó ember hozzátartozója ab ovo tehetségtelen kell legyen, aki csak szülei közbenjárására győzhet, s akit ezért pellengérre állítani újságírói teljesítmény.

Tisztelt Megyesi úr, úgy tűnik, mintha férjem iránt megnyilvánuló politikai ellenszenvét 12 éves kislányunkon töltötte volna ki. Biztosan ezt akarta?

(Kósa Eszter édesanyja)

Porkoláb Gyöngyi

Forrás:www.es.hu