Kubányi Lajos 1855-ben május 5-én született Alsóesztergályon. Gyermekkorában megnyilatkozott már érzéke a rajzolás iránt. Középiskoláit Selmecbányán és Pozsonybanvégezte és ezen idő alatt a tanulás és a városi környezet úgy látszik nem inspirálta őt a rajzolás és vázlatok készítésére. Midőn tanulmányai folytatása végett a budapesti egyetemet látogatta, egyik tanára egyszer meglátva egy rajzát, felismerte benne a határozott képességet.
Az egyetemen a tanárának felszólítására elhatározta, hogy régi vágyainak engedve, a művészeti pályára lép, bár szülei erősen ellenezték tervét. Mégis sikerült keresztül vinnie, hogy az egyetem elvégzése után szülői Münchenbe küldték. Münchenbe kerülve, az akadémián új életre kelt benne művésztermészete. Az ottani légkör, a múzeumok, az akadémia, a baráti kör, gyorsan fejlesztették ki képességeit. Az alap meg volt és mivel ehhez kedv és ambíció is párosult, igen könnyen haladt a festészet technikájának megismerésében. Müncheni tanulmányi évei alatt kevesebb önálló kompozíciót festett: a festőiskola úgy látszik minden idejét lefoglalta és sietett tanulni, hogy mielőbb elsajátítsa a festészet alapjait. Ezen időből főleg akt-tanulmányok, arcképek és kisebb vázlatok maradtak, ami nagyobb képei voltak, azokat még Münchenben eladta. Fiatalabb éveiben az élet jó oldalait ismerte csak, vagyonilag független, anyagi gondok nem zavarták s így érthető, hogy minden munkáján csak a jókedv kellemes hangulata, vagy a humor uralkodott.
Münchenből hazajőve, nagy munkakedvvel, ambícióval telve dolgozgatott és mivel a 80-as években meg Nógrádban megvoltak a régi kedélyes jó magyar állapotok, nem volt összejövetel, ahová akkor a "kedves Lajos öcsémet", később pedig "Lajos bátyámat" meg ne hívták volna. Ő maga is kedves vendéglátó és vendégtartóztató házigazda volt. Ilyen légkörbe kerülvén, igen sok alkalma volt a dzsentri családok életét megfigyelni és a mindennapi élet által adott helyzeteket sikerült neki mégis rögzíteni. Nógrádban és a környékbeli megyékben igen sokat járt-kelt, büszke volt a lovaira, mindig olyan lovakat tartott, hogy annál szebbje ne legyen senkinek a megyében. Néha lóháton napi járó földekre elmentek néhai Madách Aladárral és Budapestre nem egyszer mentek le lóháton csak éppen mulatni. Munkáiban főleg háromféle témát dolgozott fel: a dzsentri-életet, a falu népét és a lovat. A legjobban szerette a lovat festeni. Mondhatni kevés képet festett, amelyen ló ne lett volna.