A gazdasági mellébeszélés csomagja

Sajnos semmi olyat, ami érdemben javítaná a foglalkoztatás helyzetét. A luxusadó és az örökösödési illeték eltörlése bizonnyal nem a legnagyobb hatású foglalkoztatási lépés, ahogy az új cselédtörvény, a háztartási munkát adó- és járulékmentessé tevő javaslat sem hoz igazságos közteherviselés melletti érdemi foglalkoztatásbővülést.

 

A foglalkoztatás mellett milyen más súlyos problémákkal néz szembe a gazdaságpolitika? Jóhiszemű devizahitelesek tömegei néznek szembe azzal, hogy nem tudják kifizetni a hónapról-hónapra drasztikus mértékben növekvő törlesztést. Mit tesz mindeközben a kormány? Most felejtsük el, hogy egyelőre a gazdaságpolitikai outsiderek nyilatkozataival csak olajat öntött a tűzre, ami háztartásonként több ezer forintos kárt okozott. Azon már nehezebb túllépni e javaslat vitájában, hogy Rogán Antal elnök úr, kollégám a gazdasági bizottságban azt nyilatkozta, hogy a kormány majd őszre előáll a devizahitelesek védelméről szóló javaslattal.

 

Elnök úr! A devizahitelesek nem érnek rá őszig!

 

Ami viszont itt van, az nagyon vékony. A kormány tiltaná a magánszemélyek devizakölcsöne esetében a jelzálog-bejegyzést. Ez nagyon szép, és üdvözlendő! De a devizakölcsönök felvétele már amúgy is háttérbe szorult, a valódi feladat így a már eladósodott háztartások védelme a drasztikus árfolyamingadozásoktól a terhek megosztásával. E tehermegosztásnak elsősorban a devizahiteleken extraprofitot realizáló bankok és a hitelfelvevők között kell megtörténjen – az államnak itt elsősorban szabályozási eszközei lehetnek az állampolgárok érdekeinek képviseletére, például a fogyasztóvédelem, az egyoldalú szerződésmódosítások terén.

 

Tisztelt képviselőtársaim!

Talán tudják, hogy az FHB a tegnapi nap folyamán döntött egy kedvezményes svájci frank árfolyam alkalmazásáról a devizahitel-törlesztések esetében. Vajon nyugodtan ülhetünk-e, reménykedve, hogy a többi bank követi ezt a lépést? Meggyőződésem, hogy nem várhatjuk ölbe tett kézzel, amíg a pénzügyi szektor valamennyi szereplője felismeri társadalmi felelősségét a kialakult helyzetért. A salátatörvényből sajnos semmilyen lépés nem rajzolódik ki, amely rövid távon enyhítene ezen a problémán.

 

E két téma, a foglalkoztatás és a devizahitelezés rövid értékeléséből annyi már kiderült, hogy a kormány javaslat nem hoz áttörést a magyar gazdaság fellendítése terén. De akkor mivel is foglalkozik a bő száz oldalas törvényjavaslatban a kormány az ország valódi problémáinak megoldása helyett?

 

-         Pótcselekvéssel.

-         A fenntartható gazdasági fejlődés veszélyeztetésével.

-         A gazdagok amúgy is alacsony közterheinek csökkentésével és kétes hatású adómódosításokkal.

-         Saját hatalmának bebetonozásával.

 

A kormány pótcselekvése nyilvánvaló az olyan – már elnézést, de – kis jelentőségű ügyek kapcsán, mint a pálinkafőzés újraszabályozása. Valóban ez az ország legégetőbb problémája? Valóban ennek a kérdésnek kell szentelni a 63 oldalnyi érdemi rendelkezés terjedelmének majd tizedét? Valóban ezzel kell részletesen foglalkozni az első érdemi gazdaságpolitikai javaslatcsomagban?

A kormány láthatóan nincs tisztában az ország valódi helyzetével, mert azt nem feltételezem, hogy ha tisztában van vele, akkor ez a kérdés a prioritási listája élén lehetne.

 

A javaslatcsomag mindemellett egy káros illúzióra épül. Arra, hogy nem a kóros alulfoglalkoztatás vagy eladósodottság, hanem a fenntarthatósági és demokratikus döntéshozási elvek veszélyeztetik a magyar gazdaság növekedését. A kormány visszafordulna a helyiek véleményét semmibe vevő, tervutasításos múltba azzal, hogy egyes beruházások esetében a közmeghallgatást, mely a társadalmi részvétel fontos garanciája, fakultatívvá tenné.  Ez nagyban gyengíti a helyi civil szerveződéseknek a település életét alapvetően befolyásoló építkezésekkel kapcsolatos lehetőségeit. Hasonlóképpen, a civil szervezetek bírósághoz fordulási jogának korlátozása a társadalmi részvétel olyan mértékű semmibevétele, amely a nemzeti együttműködés rendszerét hirdető kormánypártoktól különösen elképesztő.

 

A gazdagok amúgy is alacsony közterheinek csökkentését már említettem. Miközben az adórendszer egyszerűsítése önmagában üdvözlendő, amíg ez nem jár együtt együtt egy a környezetileg és társadalmilag káros fogyasztást terhelő ökoadó-reformmal, addig csak félmegoldás marad mely tendenciózusan a tehetősebb osztályoknak kedvez. Ennél fajsúlyosabb kérdés, de a társadalmi igazságosság elvét hasonlóan súlyosan sérti az egykulcsos szja bevezetése. Tényleg úgy vélik, hogy a már amúgy is kitolt jövedelemsávhoz tartozó felső szja-kulcs csökkentése a leghatékonyabb módja a foglalkoztatás bővítésének?

 

A kormány sajnos a rosszul választott az adócsökkentések finanszírozása esetében is. A bankadó javaslata ebben a formájában nem támogatható. Egy egyszeri sarcról van szó, amelyet ráadásul a társadalmi egyeztetés szabályaira fittyet hányva és egy akaratosan kijelölt, de a realitásokkal nem feltétlenül összeegyeztethető úgymond kőbe vésett összeggel egyoldalúan terjesztett be a kormány.

 

A legfőbb kifogásunk az, ahogy Ertsey Kata képviselőtársam is kifejtette, hogy a 45%-os mérlegfőösszegre vetített bankadó esetén nyilvánvalóan nincs garancia arra, hogy a befizetési kötelezettség egy részét nem próbálják meg az ügyfelekre hárítani a bankok.

Engedjék meg, hogy részletesebben kitérjek a bankok kérdésére. Meglepődve hallgattam Szekeres Imre képviselőtársamat, aki pár hónappal ezelőtt még kormánypárti képviselőként lázasan fáradozott a banki extraprofitok bebetonozásán. A magatartási kódexről beszélek. Ez a banki magatartási kódex jelenleg leírja, hogy mire hivatkozva lehet a törlesztő részletet módosítani, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy mit miért lehet változtatni. A normális, nemzetközileg is elfogadott rendszerben a módosításra kizárólag a forrásköltségek változása ad okot (és kötelezettséget mindkét irányban). És ezzel el kell számolni, azaz ki kell mutatni a számítást, amely alapján a módosítás történik. A magyar kódex a kamatkalkulációt és a törlesztés meghatározását üzleti titokként kezeli. A forrásköltség számításába be lehet venni a tartalékszint változását, továbbá a forrásadó változását - már ahol van ilyen - de nem lehet a banki jövedelemadó változását figyelembe venni. Javasoljuk tehát a kódex és a hitelintézeti törvény megreformálását úgy, hogy a magyarországi bankgyakorlat megfeleljen az EU-ban bevezetett gyakorlatnak.

 

Véget kell vetni mindenki számára, legyen az vállalat, egyén, vagy bank, az adózatlan jövedelem kivonás minden formájának. Anya és leányvállalat között pl. nem lehet adózatlan royalty, polcpénz, márkadíj, "költségtérítés" stb. A magyarországi leánybankok pl. a svájci frankot nem a piacról, hanem az anyabanktól szerzik be - sokszor még ez sem igaz, mert szintetikus módon állítják elő a svájci frankok az anyabank közreműködésével - amiért aztán az anyabank ráteszi mindkét esetben a marzsot. Ez a marzs persze költségként van elkönyvelve, azaz csökkenti a leánybank adóalapját. Az efféle adózatlan jövedelem-kivonást a fejlett országok egyike sem engedi.

 

Az LMP hisz és bízik a piacgazdaságban, de nem bízik a kartellekben, a monopóliumokban és az erőfölénnyel való visszaélésben. A kormányprogram 29 pontjában sehol sem szerepel olyan elképzelés, amely a kartellek visszaszorítását szorgalmazná, ami a valós piacgazdaság feltételeinek megteremtését szolgálná.

 

Szeretném leszögezni. Maximálisan támogatandó a rekordszintű jövedelmezőséggel rendelkező pénzügyi szektor teljesítőképességének megfelelő arányú megadóztatása, de figyelni kell arra, hogy mindez ne teljesen az ügyfelek terheinek növekedésével kerüljön ellentételezésre, mert az a fogyasztás visszaesésével épp ellenkező hatást váltana ki. Kívánatos lenne, ha az összeg nagy részét a bankok az alacsonyabb osztalékszinttel spórolnák meg.

 

Emellett pedig a pénzügyi szervezetek indokolatlanul lecsökkentett adóalapjának növelésével, a kedvezmények megkurtításával, a jelentős mértékű profitok cégcsoporton belüli eltűntetése elleni fellépéssel, így például egy nemzetközi szintű spekulációs adó legalább európai szinten koordinált bevezetésével lehetne javítani a helyzeten.

 

A magyar KKV-k kétszer annyi adót fizetnek egy egység kitermelt GDP-hez viszonyítva, mint a multik. Ez a tarthatatlan állapot olyan versenyhátrányba betonozza be a magyar vállalkozásokat, amelyeket még a legtehetségesebbek sem képesek legyőzni. Jöjjenek és legyenek a multik, nagyon fontos a szerepük a gazdaságban, mindaddig, amíg azonos feltételek mellett működnek, mint a hazaiak. E gondolatnak még csak a csirája sem kitapintható az előterjesztésből. Mindaddig, amíg a kormány ezt a kérdést nem teszi rendbe, nem csak visszaél felhatalmazásával, hanem lemond a kibontakozás lehetőségéről.

 

Végezetül pedig – és ez az elmúlt hetek alapján korántsem meglepő – a Fidesz-kormány mindent megtesz saját hatalmának bebetonozására, többek között az állami támogatások felhasználását ellenőrző szuperrevizorok beiktatásával, mely az ÁSZ és az APEH megkerülésével gyűjthetne adott bármilyen támogatott szervezetről a Miniszterelnökség részére. Az államéletben az indokolatlan centralizáció, és a civil társadalom életébe való pártelvű beavatkozás ellen szintén módosító indítványokat fogunk benyújtani.

 

 

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház!

 

A Lehet Más a Politika szerint a kormány gazdasági salátatörvény tervezete koncepcionálisan elhibázott, számos részletkérdésében pedig kifejezetten káros, így a javaslatot nem támogatjuk.

 

 

Az LMP ugyanakkor nem híve az öncélú tagadásnak – Konstruktív ellenzéki pártként módosító indítványokat nyújtunk be, melyek véleményünk szerint hatékonyabban szolgálják a gazdaság olyan krónikus problémáinak megoldását, mint az alulfoglalkoztatottság és a devizahitelek helyzetének fenntarthatatlansága.

 

Ezt szolgálja legfontosabb módosító-javaslatunk, melyről szeretnék itt részletesebben is szólni. Az LMP választási programjával összhangban félmegoldások helyett egy valódi fordulatot javasol a magyar gazdaságpolitikában. Közgazdasági tanulmányok sora bizonyította, hogy a magyar gazdaság legfontosabb versenyképességi hátránya a rendkívül magas adóék. Legalább ennyire fontos, hogy a járulékok nemzetközi összehasonlításban is kiugró mértéke a kutatások szerint a legfőbb gátja a foglalkoztatás növelésének.

 

Ha a kormánytöbbség a magyar gazdaság e legsúlyosabb problémájára akarja megtalálni a leghatékonyabb választ, akkor egy egyszeri, az idén megkezdett járulékcsökkentést megduplázó közteher-enyhítéssel és egyszerűsítéssel kell kezdeni a munkát. Éveken át hallgattuk a Fidesz politikusaitól, hogy a legfőbb gyógyír egy egyszeri, tíz százalékpontos járulékcsökkentés. Az előző kormány ennek a felét meglépte. Ha már amúgy is annyi mindenben követik a Bajnai-kormányt, szó szerint nyújtanak be újra korábban előkészített törvényjavaslatokat, a nemzetgazdaság érdekében kérjük, hogy pont egy ilyen fajsúlyos kérdés esetében se legyenek finnyásak!

 

A munkaerőpiaci járulék megszűntetése és az egészségbiztosítási járulék csökkentése mellett – melyek szerepelnek a javaslatban – számos más módon is csökkentenénk az élőmunka terhét. Így például sor kerülhet a rehabilitációs járulék, és más kisebb elvonások csökkentésére illetve megszűntetésére, melyekre a későbbiekben további módosító javaslatokat nyújtunk be. Szintén érthetetlen, hogy miért késlekedik a kormány a fenntarthatóság legfontosabb zálogát jelentő zöld munkahelyek teremtésével. Miközben a világ egyre inkább ebbe az irányba tart, semmilyen utalás nincs a törvényjavaslatban egy zöld beruházási bank létrehozására, mely a magánszféra forrásait is bevonva indíthatna projekteket. Hasonlóképpen adós a javaslat olyan más, zöld munkahelyeket teremtő intézkedésekkel, mint a megújuló energiák támogatása – sőt, a szélerőművek esetében éppenséggel ellehetetlenítené az átállást egy fenntartható energiagazdálkodásra.

Ha pedig a kormány képtelen egy aktív foglalkoztatáspolitikát megvalósítani, legalább arra ügyelhetne, hogy az államháztartási gazdálkodás átláthatatlanná tételével vagy saját törvényeinek hetente történő módosításával – mert bármilyen hihetetlen, ilyesmit is tartalmaz a javaslat – ne tegye kiszámíthatatlanná a szabályozási környezetet.

 

Fontos mindemellett megjegyezni, hogy a módosító javaslatunk a valódi gazdaságpolitikai fordulat csak egy első lépését jelenti. Az LMP nem támogatja a költségvetési hiány fedezet nélküli növelését. Ennek megfelelően az őszi költségvetési és adóvitában egy átfogó, elsősorban a környezetszennyezést és a társadalmilag fenntarthatatlan fogyasztást terhelő ökoadó-reform javaslatot nyújtunk be, mely kellő felkészülési idő biztosítása mellett megteremtheti a járulékcsökkentéssel kiesett bevételek fedezetét anélkül, hogy csorbítaná a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot. Kellő politikai akarat megléte esetén a járulékcsökkentés és az ökológiai indíttatású adóreform együttesen új pályára állíthatja a rendkívül alacsony mértékű foglalkoztatást a költségvetési hiánycél veszélyeztetése nélkül.

 

Úgy véljük, hogy ezen egyetlen módosító javaslat elfogadása egy sokkal nagyobb lépés lenne a magyar gazdaság fenntartható fejlődési pályára állítása érdekében, mint a kormány salátatörvénye, pálinkástúl és cselédtörvényestül.

 

Készülve ugyanakkor arra, hogy a kormánytöbbség mégsem támogatná saját választási ígéretét – számos részletkérdést szabályozó módosítást is beterjesztünk.

 

Súlyos aggályaink vannak tehát a beterjesztett javaslattal kapcsolatban, ezek három csokorba szedhetőek:

 

"EGÉSZSÉGTELEN KÖZPONTOSÍTÁS"

-         Közalapítványok kapcsán a kezelő testületek delegáltjainak indokolatlan visszahívása

-         A PSZÁF szervezeti és működési szabályzatára vonatkozó utasítás tervezetét eddig a parlament egy bizottsága véleményezte, most ezt megszüntetik

-         Számos átláthatósági garancia felszámolása

 

„IGAZSÁGOSSÁG” 

-         Örökösödési illeték eltörlése

-         Cselédstátusz kiterjesztése a háztartásokra

-         Luxus-adó eltörlése

 

FENNTARTATÓ FEJLŐDÉS

-         egyszerűsített eljárás alá vonnák a beruházások indokolatlanul széles körét: társadalmi részvétel és átláthatóság biztosítása nélkül nincs fenntarthatóság

 

E módosításokon kívül számos egyéb javaslatunk is van, melyekről a vitában magam és képviselőtársaim részletesebben is szólni fogunk. Az elmondottakra tekintettel kérjük módosítási javaslataink támogatását. Ennek hiányában ugyanakkor a Lehet Más a Politika frakciója nem támogatja ezt a koncepcionálisan elhibázott, számos részletkérdésében pedig kifejezetten káros törvénymódosítási javaslatot.

 

Köszönöm a figyelmet!

 

Scheiring Gábor(LMP) vezérszónoki felszólalása: “Egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról”