A Lázár a fasisztoid szélsőjobbnak hízeleg

Egy ilyen poszt nyilván nem elég arra, hogy teljes listát adjunk ezekről a honfitársainkról, de egy pár példa talán elég lehet ahhoz, hogy picit elgondolkodjunk azon, hogy vajon ezeknek az embereknek „mások szaros mosdója takarítása” lenne-e a megfelelő feladat, vagy a példamutatás a felzárkózásban reménytelenül lemaradt embertársainknak.

Itt vannak a tudósok. Az én kedvencem ebben a sorban dr. Orsós Zsuzsanna, biológus, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, rákkutató, aki mélyszegénységből indulva később az őt taníttató analfabéta édesanyját tanította meg írni, olvasni. És ha már a tudósoknál tartunk itt van mindjárt Junghaus Tímeaművészettörténész, kurátor, kulturális aktivista és művészeti író, vagy Sívó József, a Bécsi Zeneakadémia professzora, egyben a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, hegedűművész; vagy Balázs János, egyetemi docens, nem mellesleg Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője.

És ha már a zenészeknél tartunk: maga, a szintén cigány Cziffra György az egyik legjelentősebb és világszerte ismert, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész volt. Vagy a régmúlt időkből itt van Boka Károly, a híres debreceni népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása; vagy Dankó Pista, a híres prímás, akinek szobrot is emeltek tisztelői Szegeden; vagy Bihari János hegedűművész, a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője.

Az igazi nagy kortárs példaképek között itt van Snétberger Ferenc, amélyszegény sorból világsztárrá vált, szegény sorsú, tehetséges cigány gyerekek zenei képzésére iskolát alapító, Liszt Ferenc-díjas és Kossuth-díjas gitárművész; vagy a ma élő egyik legnagyobb (ha nem A legnagyobb) jazz hegedűs: Roby Lakatos; vagy a Budapest Bár zenekar vezetője: a virtuóz Farkas Róbert; vagy Lajkó Félix, Liszt Ferenc-díjas Érdemes Művész, a magyar világzenei mezőny kiemelkedő alakja.

A tradicionális cigányzenét olyan nagy tekintélyű művészek művelték hazánkban, mint Déki Lakatos Sándorhegedűművész, népizenekar-vezető; vagy Kállai kiss Ernő Kossuth- és kétszeres Liszt Ferenc-díjas klarinét- és tárogatóművész; vagy itt van a 100 Tagú Cigányzenekar, a Kossuth-díjas „prímáskirállyal”: Boross Lajossal az élen.

Aztán itt vannak a kiváló jazz zenészek (a már említett Snétberger Ferencen és Roby Lakatoson túl): a Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze; vagy a legendás, világhírű bőgő virtuóz, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas Pege Aladár, a „nagybőgő Paganinije” (ahogy viccesen hívták: „Pegenini”); vagy Kosta Lukács, az Ausztriában és Németországban legendássá vált jazzgitáros.

És hogy a kortárs popzene kiválóságai, a mai fiatalok bálványai se maradjanak ki, itt van nagy kedvencem: Palya Bea, énekesnő, előadóművész, népdalgyűjtő; vagy Molnár Ferenc „Caramel”, a „Megasztár” műsorában feltűnt, Máté Péter-díjas őstehetség; vagy Pápai Joci, Balázs János-díjas énekes, aki hazánkat képviselte a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon; vagy a tündöklően tehetséges Radics Gigi; vagy a nevelőotthonban felnőtt, majd tehetségével országos sztárrá vált Oláh Ibolya.

Ennyi tehetség láttán nem csoda, hogy amikor Frank Zappa, az amerikai szupersztár Budapestre látogatott (a szovjet hadsereg távozásának ünnepén) egy rögtönzött koncertet is hajlandó volt adni azzal a feltétellel, hogy a zenekarban csak cigány zenészek lehetnek, mert ilyesmire a többiek nem képesek. (A koncert megvalósult, Zappa mellett Babos Gyula gitározott, Szakcsi Lakatos Béla zongorázott, Kőszegi Imre dobolt, Egri Jánosbasszusgitározott.)

A zenészeken túl is számos elismert, roma származású magyar híresség tevékenykedett és tevékenykedik a művészet, a sport a közélet területén, akik jelentős mértékben hozzájárultak a magyar kultúrához teljesítményükkel, példamutatásukkal.

Itt van mindjárt napjaink színházi és mozi sztárja: Csányi Sándor Jászai Mari-díjas színművész; Rostás-Farkas György József Attila-díjas, író, költő, műfordító; Balázs Gusztáv néptáncos, koreográfus, néprajzkutató, festő; Annamanna Orsós írónő, költő, festő; Balázs János költő és festőművész; Balogh Attila költő, író, újságíró; Bari Károly Kossuth-díjas költő, műfordító, folklórkutató, grafikus; Choli Daróczi József író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró; Lakatos Menyhért József Attila-díjas író; Orsós János az iskolaalapító pedagógus; vagy éppen Lakatos László stand-up előadó (aki az egyik leggyilkosabb szóbeli fegyverrel küzd: viccet csinál az őt ért megkülönböztetésből).

A sportolók között akad labdarúgó olimpiai bajnok: Farkas János; paralimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, hétszeres Európa-bajnok vívó: Juhász Veronika.

A közéletben is vannak példaképek, hősök, sőt mártír is. Emlékszünk a tragikus körülmények között elhunyt Bogdán Lászlóra, Cserdi polgármesterére; vagy itt van Puczi Béla, az egyszerű szakmunkás, aki a romániai forradalom hajnalán, 1990. március 15–18-i marosvásárhelyi utcai megmozdulásokon a magyarokat védelmező hidegvölgyi cigányok vezéralakja volt; de nem feledjük Szabó Ilonát, becenevén Kócoskát, az '56-os forradalom 17 éves mártírját sem.

Ez csak egy példálózó felsorolás. Arra szolgál, hogy tisztelettel becsüljük meg egymást, értékeinket és különösképpen azokat, akik az átlagnál nehezebb feltételek mellett is tisztességgel teljesítenek, akiket ezért talán még nagyobb tisztelet illet, mint az ugyanilyen teljesítményt elérő szerencsésebb honfitársainkat. A cigányság emberi méltóságát kollektív módon sértő ordas eszméknek pedig nincs helye a magyar közéletben!

Forrás:

Lebezzünk felfele

Zeke László csoportja