A kisvállalkozások terhei sok tekintetben egyezőek a civil szektor zömét kitevő nem igazán tőkeerős formációk gondjaival. A bejegyzett kb 65 ezer alapítványnak és egyesületnek 80 %-a (hiv: KSH) évi 5 mFt alatti éves költségvetéssel birkózva, rengeteg ingyen munkával próbál eleget tenni az alapszabályában, alapító okiratában vállalt kötelmeknek, miközben nem kevesen - önhibájukon kívül - rohannak a szakadék felé...
Számottevő még azoknak a száma is, amelyek évi 5-10 mFt-tal gazdálkodnak. Ez utóbbiaknál már gyakrabban fordul elő, hogy esetleg alkalmazottat is tudnak fizetni.
Ám ez esetben e 2012. évben igencsak lehúzza őket a MINIMÁLBÉR kötelező emelése, aminek kitermelésére jellemzően vajmi kevés esélyük mutatkozik, miközben való igaz, hogy az érintett személyeknek jól fog jönni eme változásnak a számukra (nettó bérükre) kedvező hatása. Ennek okán a szektorban az idén nem igazán várható a foglalkoztatás növekedés, hacsak a közmunkaprogramok révén nem juthatnak forrásokhoz, de ezekről – február lévén – még semmi hír nincsen.
Nem igazán tekinthető a civilség felé ígért bürokrácia csökkentő lépésnek, hogy a közhasznú minősítéssel már idén januártól együtt jár a kettős könyvvezetési előírás (hiv.: CLXXV. tv. 27. § (2) bek.). Aligha lehet ennek okára érdemi magyarázattal szolgálni és e kívánalomból jobbára csak az ebből élő könyvelők fognak profitálni, miközben a civil szervezeteknek zöménél verítékszagú lesz a könyvelői díjak előteremtésére fordítandó munka, vagy feladni kényszerülnek közhasznú mivoltukat. Úgy tűnik, hogy könyvvizsgáló kamara a civilségnél jóval hatékonyabban (egyben a civil szervezetek kárára) volt képes lobbizni a saját tagsága piaci szerepének megvédése érdekében, amint az olvasható a kormányfőhöz tavaly címzett kamarai levélből. Akkori szándékuk (egoista törekvésük) szerint – értékhatártól függetlenül - minden alapítványnál , de akár néhány százezer forintos önkormányzati vagy állami támogatásnál is kötelezővé tették volna a könyvvizsgálatot . Szakmai szemüvegen át is mélyen elgondolkoztató, hogy miért szükségeltetik a néhány millióval gazdálkodó szervezetnek az egyszeresnél jóval bonyolultabb (de leginkább költségesebb) könyvvitelt alkalmazni, mivel az ebből eredő információ többlet semmiképpen nincs arányban a felmerülő többlet terhekkel, főleg amikor egybevetjük, hogy a nem közhasznú formációk akár évi 50 mFt-os árbevétel erejéig is élhetnek az egyszerűsített beszámoló (és az evvel együtt járó könyvvezetés) lehetőségével.
Jobbára a kisvállalkozások számára, de a néhány civil szervezetnek is megdöbbentő tényként kellett szembesülni a törvényalkotás idén hatályba lépett másik gyöngyszemével. A CÉGAUTÓADÓ jogcímen egy viszonylag gyakori (pl. 1,4-es, benzines, 44 kW teljesítményű,10-12 éves, teljesen fapados /vagyis se szervo, se légzsák, se központi zár, se ABS/ Opel vagy hozzá hasonló) szgk-nak minősülő jármű tulajdonosa ez év januártól 198 ezer forint adó megfizetésére van kötelezve.
Napjainkban egy ilyen munkaeszköz legfeljebb 400 ezer forint piaci értékkel bír. A jogszabály módosítás szerint a 2009. február 1-je óta hatályos szabályozás eddigi rendszere nem tett markáns különbséget az egyes személygépkocsik között azok vagyoni értéke alapján, továbbá nem vette figyelembe a környezetvédelmi szempontokat sem. Emiatt az országgyűlés új adótételeket fogadott el. Nos, így sikerült megoldani a problémát. Vélelmem szerint nincs a világon olyan másik munkaeszköz, aminek az éves adóterhe annak forgalmi értéke 50 %-át hajazza. Igen alaposan vélelmezhető, hogy az ilyen (igazán nem luxus) feltételekkel tevékenykedő vállalkozás és civil formáció sem azért nem vett eddig a mostaninál egy korszerűbb járgányt, mert nem szeretné a szebb és biztonságosabb autókat, hanem mert nem tudta kitermelni az ahhoz szükséges forrást.
Most aztán gondolkodhatnak az érintettek, hogy az amúgy még tökéletesen üzemelő munkaeszközüket kidobják (mivel eladni szinte lehetetlenség), vagy kifizetik az igen súlyos adósarcot vagy esetleg az üzleti utazásaikat a továbbiakban a tömegközlekedés (szintúgy nem igazán környezetbarát) rémeivel oldják meg. Persze bizonyára lesz vehemensebb polgár is, akinek feltűnik, hogy a TISZTELT TÖRVÉNYHOZÓK és államtitkárok javára az ő adóforintjaiból a közelmúltban bespájzolt autók megfelelnek a kívánalmaknak, de leginkább a cégautóadó sem az ő zsebüket terheli. Ennek okán pedig megengedhetőnek vélik a másokat teljességgel és máról holnapra ellehetetlenítő törvényalkotást is.
Szerintük ugyanis Lázár János és a hozzá hasonlók nem éppen olcsó, egyáltalán nem fapados autója után alig több cégautóadót kell leperkálni, mint az előbb említett példával együtt élni kényszerülő, röghöz kötött, tudatosan környezet romboló kisvállalkozónak. Igen, vélhetően egyesek szerint ez így igazságos Egy 15 millliós járgány után fizetendő évi 264 ezer forint adó a munkaeszköznek mintegy másfél százaléka az előbbi 50 %-os büntető kamathoz képest . De együnk a mérleg serpenyőjébe a javukra(?) is valamit. Ugyanis okkal feltételezhetjük, hogy a sok fárasztó szavazás közepette azt sem tudták mire mondanak igent vagy éppen nemet De egyáltalán alkotmányos egy ilyen förmedvény, amellyel egy életszerűtlen feltétel kiróvásával - egy ripsz-ropsznyi idő alatt - akár az egész életét romba lehet dönteni valakinek? De a jogalkotás rohamnak vannak további gyöngyszemei is. A kötelező – könyvvizsgálói - kamarai (MKVK) tagsággal járó vállalkozóknak ez év januártól egyidejűleg a területi iparkamaránál is regisztráltatniuk kell magukat. Már javában folyik a polémia, hogy eleget tegyenek e regulának vagy a MKVK újabb lobbija ez esetben is hatásos lesz és sikerül annullálni e nem igazán ésszerű kötelezettséget. Bár kicsinyke hazánkban mostanság az is előfordulhat, hogy az adó iránti mohóság vágy lesz az erősebb és esetleg a jogászokra, orvosokra is kiterjesztik eme paragrafusokat .
Kiadó: Krajczáros Alapítvány
OS