Ön szerint sincs szükség a bírósági reform folytatására?

Hallotta, hogy Magyarországon egy bírósági vezető telefonját követően megakadályozták egy egyetemi kutató részvételét  egy konferencián – 15 évvel a rendszerváltás után?

Tudta, hogy egy Győr-Moson-Sopron megyei büntetőbírónak 2006-ban hétszer annyi ügye volt, mint egy Bács-Kiskun megyeinek?

Tudta, hogy ehhez hasonló eltérések annak ellenére mindennaposak, hogy a Parlament egy évtizede az OIT kötelességévé tette az egyenlő bírói munkateher kialakítását?

Tudta, hogy ez által ugyanannyi fizetésért többször annyit dolgozik az egyik megye bírája, mint a másiké?

Tudta, hogy ez által az egyik megyében hatékonyabb az igazságszolgáltatás, míg a másikban több évig elhúzódnak a perek?

Tudta, hogy az a bírósági statisztika, amely szerint a perek jelentős része egy éven belül befejeződik, csupán azt jelenti, hogy egy szinten (például első fokon) érnek véget ilyen gyorsan, aztán jönnek a jogorvoslatok, majd gyakran kezdődik minden elölről?

Tudta, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tíz bíró tagjából hat olyan bírósági vezető, akiket posztjukra maga az OIT nevez ki?

Tudta, hogy az öt - megyék fölött álló - ítélőtábla felállítása után a megyei bírósági elnökök igazgatási szerepe semmit sem változott?

Tisztában van vele, hogy miközben a Parlament 1997-ben kötelezővé tette a bírói posztra pályázók pszichológiai alkalmassági vizsgálatát, az OIT  a mai napig nem adott támpontokat a vizsgálatokat végző pszichológusoknak arra nézve, hogy ki a bírói munkára alkalmas személy?

Tisztában van Ön azzal, hogy a bíróvizsgálatok rendszere megyénként eltérő, s van, ahol az elnök hozzáállása miatt mindenkit kiválónak minősítenek, míg máshol ténylegesen differenciálnak a munka minősége alapján?

Tudta, hogy ez a néhány kérdés csak töredékét öleli fel a bírósági szervezet működési anomáliáinak?

Elgondolkozott már azon, hogy miért nem értesült mindezekről?

(Joggal a Jogállamiságért Egyesület)

    Kiadó: Joggal a Jogállamiságért Egyesület

OS