Sólyom László köztársasági elnök sajtónyilatkozata Bajnai Gordon miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után

Tulajdonképpen megcsináltam az első interjút a miniszterelnökkel a programjáról és a terveiről. Azzal kezdtük, hogy mind a ketten tisztáztuk az elvi pozícióinkat. Én elmondtam miniszterelnök úrnak, hogy továbbra is fenntartom azt a véleményemet, amelyről múlt szerdán a tévében is nyilatkoztam: tehát én az ország mostani helyzetében szerencsésebb megoldásnak tartom, tartottam volna az előrehozott választásokat. Az érveim változatlanok, hiszen a helyzet sem változott azóta: az előttünk álló válságkezelő intézkedések egy széles felhatalmazással rendelkező kormányt kívánnának meg, amelyik hiteles, és főleg, amelyik hosszú perspektívát tud nyújtani. Tehát nemcsak a válságkezelés fájdalmas részét tudja ellátni, hanem mindazt, ami pozitívum utána következhet, egy koherens és hosszú távú programot tud megtervezni és nyújtani. Persze azt is fönntartom, hogy azért a bizalomért, amit egy ilyen kormány élvezne, egy tisztességes és hitegetésektől mentes választáson kellene megküzdeni.

 

Azonban mindenki jól tudja, hogy a parlamentnek azok az erői, amelyek többségben vannak, és amelyek az eddigi hét évnek a kormányzásáért viselik a felelősséget, ezt a felelősséget továbbra is fönntartani, viselni óhajtották, tehát úgy döntöttek, hogy kormányváltást visznek végbe, és kitöltik a ciklust szándékuk szerint.

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy az új miniszterelnöknek a megválasztása ellen semmiféle alkotmányos kifogás nem emelhető. Ez a kormány, ez a miniszterelnök tökéletesen alkotmányos, törvényes és a köztársasági elnök mint intézmény úgy viszonyul ehhez az intézményhez, a Magyar Köztársaság kormányához, ahogy azt alkotmányosan kell. Tehát nekem feltett szándékom, hogy ellátom minden alkotmányos kötelezettségemet, és ellátom azt az alkotmányban írt kötelességét a köztársasági elnöknek, hogy együttműködik a kormánnyal. Miniszterelnök úr is kifejezte együttműködési készségét, sőt kívánságát, azon kívül biztosított róla, és ezt rendkívül fontosnak tartom, hogy el fog látni minden valós információval, ami az ország helyzetét és a kormány szándékait illeti, úgyhogy én a közeljövőben majd egy hosszú listát várok arról, hogy pontosan mit terveznek, és ennek mi a háttere.

 

Az elnök várható magatartásával kapcsolatban – most már nem a miniszterelnöknek, hanem azoknak a tüntetőknek és petícióíróknak, akik állandóan azt sürgetik, hogy a köztársasági elnök oszlassa fel a parlamentet – még egyszer szeretném tisztázni, hogy erre alkotmányos lehetőségem nincsen. Ha az elnök ilyen szándékkal bemegy a parlamentbe, annak megvannak a nagyon pontos, alkotmányos feltételei. Ezek nem állnak fenn, és nem is valószínű, hogy fenn fognak állni a visszalévő egy évben, tehát azért az elnök nem fog bemenni a parlamentbe, hogy politikai beszédet mondjon a feloszlatás reményében, tehát ezt ne várja tőlem senki. A véleményemet fenntartom, nem fogom állandóan hangoztatni, hiszen az nevetséges lenne, elég, hogyha ezt mindenki tudja, tudja a külföld, tudja a belföld, tudja a kormány. És még egyszer mondom, ez nem akadálya annak, hogy tisztességesen és alkotmányosan együttműködjünk.

 

Kivel működök együtt? Ez volt az én fő kérdésem, hiszen olyan sajátos a kormány, mind a létrejöttét, mind pedig a jellegét tekintve, ami bennem számos kérdést vetett föl. Tehát én azt szerettem volna tisztázni először a miniszterelnökkel, hogy mit jelent az, ahogy ő kormányát nevezi, hogy válságkezelő kormány. Hiszen egy klasszikus válságkezelő vagy szakértői kormánynak kötött mandátuma van, fölsorolt feladatokkal, amelyeket el kell látnia. Ez azonban alkotmányosan tekintve egy normális kormány a teljes spektrumával minden kormányzati feladatnak. Viszont látjuk az összetételben is ezt a kettősséget, hogy van egy, szinte úgy mondhatnám válságkezelő része, új emberekkel, és van egy hagyományos, folytatása a korábbi kormánynak. Mit tekint akkor most ez a kormány elsődleges feladatának? A válságmenedzselés, azt, hogy a hiánycél tartása, az, hogy a hatszázezer milliárdos bevételt valahonnan beszedje, a gazdaságélénkítés, mi a programja, hogyan készül a program – ezzel bombáztam miniszterelnök urat. Nem mondhatom el helyette, valóban készül a program, és ezt hamarosan nem is programként, hanem még annál is gyengébb megnevezéssel ismertetni fogja az ország közvéleményével, nem tehetem meg helyette, hogy én ezt elmondjam. Mindenesetre én nagyon sokat firtattam azt a kérdést, hogy akkor ez az ő tegnapi deklarált nem politikus voltával, a kormánynak ezzel a válságkezelő alapfeladatával mennyire fér össze egyfajta ideológiamentesség. Én úgy érzékeltem, hogy ez jellemezni fogja ezt a kormányt, hogy rendkívül tárgyszerű, szakmai feladatokra fogja összpontosítani az erejét, és nem pedig politikai harcra, amit én ebben a helyzetben valóban üdvözlendőnek és támogatandónak tartok.

 

A másik alapvető kérdés, hogy az eleve rövid távú kormánynak az időszakát, mert hiszen maximum egy éve van a cselekvésre, két kampányidőszak fogja még ráadásul tarkítani, tehát rendkívül rövid aktív cselekvési lehetőségei maradtak fenn. Hozzá tud-e nyúlni strukturális kérdésekhez? Hiszen jól tudjuk, hogy az a válság, ami Magyarországot sújtja, az csak nagyon kis részében a világméretű gazdasági és pénzügyi válság következménye. Hogyha csak az lenne itt, akkor olyan jól állnánk, mint Izland, hiszen ugye ott volt pénz, csak elúszott a mérgezett banki eszközök miatt. Nálunk azonban nem volt pénz, hanem óriási hiány volt, deficit volt, államadósság volt, és azért volt ez, mert rossz volt a gazdaságpolitika az elmúlt hosszú időszakban. Tehát ez jó hír is, mert hiszen akkor nekünk ezt orvosolni attól függetlenül kell és lehet, hogy mi van odakint a határokon túl. Hozzányúlnak-e azokhoz a kérdésekhez, amelyeket mind ettől a válságtól függetlenül már régen kellett volna kézbe venni? Nyilván látjuk a programból, amit a miniszterelnök aláíratott, és ami a szünetben gondja volt, hogy egyáltalán elvállalja a miniszterelnökséget, ezek között van egy csomó olyan intézkedés, ami nem hoz közvetlen hasznot. Tehát láthatjuk akár a nyugdíjjal kapcsolatos tervezett intézkedéseket, akár a családpolitikával kapcsolatos dolgokat, ezek az ő ideje alatt nem fognak bevételt hozni, ebben megegyeztünk, ez egyszerűen egyfajta jelzés, hogy megindult valami, ez főleg az ország nemzetközi megítélése szempontjából alapvető. Másrészt pedig ez aktiváló hatással lesz azért, nyilván a leendő életpályákra is, hogy ki hogyan tervezi majd az aktív és nyugdíjas pályáját, ki hogyan tervezi a gyermekvállalás mellett a munkát. Tehát igenis, ezeknek a rövid távú, pillanatnyi válságkezelő intézkedéseknek az egy része érinti a strukturális kérdéseket is. Hogy mennyit lehet ebből megvalósítani, hogy mi ennek a valódi hatása, ezt meg fogjuk látni. Engem az megnyugtatott, hogy számol a kormány azzal, hogy ezeknek a pillanatnyinak tűnő intézkedéseknek milyen hosszú távú hatásai is vannak.

 

Az alapvető kérdés persze fönnmarad, ennek a kormánynak az ambivalens karaktere, hogy egyrészt válságkezelő-szakértői, de ugyanakkor normális kormány, és firtattam azt, hogy akkor mi itt a szorosabban vett válságkezelés és a fönnmaradt, öröklött normalitásnak a viszonya? Mit csinálnak a régi kormányból átvett miniszterek? Lesz-e valami új politikai levegő az igazságügyi és rendészeti minisztériumban, hiszen a válságkezelésnek egyik kulcspozíciója az, hogy mi lesz rendőrséggel. Az agráriumban változik-e valami? Ezeket én itt nagyon firtattam, mindenesetre amit megtudtam, hogy a kormányzati struktúrában azok a tárcák, amelyek a szorosan vett válságkezelésre vannak beállítva és új emberek vezetése alá helyezve, ezek kabinetszerűen, külön fognak működni, és ezt én örömmel jelentem be, és nagyon jónak tartom. Tehát itt egy saját titkársággal, saját munkatervvel fognak ezek döntés-előkészítést végezni, és persze az egész kormány ezeket jóváhagyja, de ezzel én egy nagyon jó szervezeti garanciát látok arra nézve, hogy ez a kettősség nem fogja, hogy is mondjam, fékezni a válságkezelésnek a hatékonyságát.

 

Ezzel kapcsolatban én számos technikai kérdést tettem föl, hogy hogyan fogják lebonyolítani azokat a tervezett intézkedéseket, amelyek rendkívül időigényesek, alkotmányosan is időigényesek. Úgy fogják lebonyolítani, hogy a parlamentben minél gyorsabban menjen, hogy a már bevitt Gyurcsány-féle törvényjavaslatokhoz adnak be módosító indítványokat. Ez azt jelenti, hogy időt lehet spórolni, a hatályba lépésnél nagyon sok szociális intézkedésnél az alkotmánybíróság korábbi döntései miatt szükség van egy átmeneti alkalmazkodási időre, ez hol fél év, hol két év vagy hosszabb. Meg fogjuk látni, hogy a hatálybalépések azok hogy lesznek betervezve, ez itt egy igazi alkotmányossági kérdés. Megint csak hozzá kell tennem, hogy a Bokros-csomaghoz képest engem megnyugvással tölt el, hogy a miniszterelnök nem úgy veszi, mint annak idején a Horn-kormány és Bokros Lajos, hogy gazdasági szükséghelyzet van, amikor az alkotmányosságnak bizonyos részeit el lehet hanyagolni. Tehát én úgy látom, hogy rendkívül kényesen akar ügyelni ez a kormány arra, hogy az Alkotmánybíróság által a változásokra kimondott mindenfajta feltételt maximálisan betartson, és a direkt erre irányuló szakértői feltételeit is megteremti a saját kebelén belül. Ez jó hír az én számomra is.

 

Tettem föl kérdéseket a kormányzati struktúrával kapcsolatban. Hogyha valaki emlékszik, amikor a Gyurcsány-kormány hivatalba lépett, én azzal az ünneprontó szónoklattal adtam át minden miniszternek a kinevezését, hogy milyen kár, hogy nincsen nekünk közigazgatási államtitkárunk. Ez egy olyan fájó hiány, amit most is fölvetettem, hogy vajon nem lett volna-e itt az ideje, hogy visszaállítsák ezt a normális igazgatási működés szempontjából alapvető intézményt. A miniszterelnök úr azt mondta, erre most nincs idő, hiszen átszervezési lavinát indítana el. Ezzel szemben azt mondta, hogy annak valóban vége lesz, amit én szintén kifogásoltam a Gyurcsány-kormányban, hogy a közvetlen politikai irányítás az nemhogy megtört volna egy közigazgatási államtitkáron, hanem lement az osztályvezetői szintig, azt mondta, hogy ő garantálja, hogy ez nem lesz, tehát ő a bürokráciának a szakmaiságára és semlegességére óhajt építeni.

 

Azt a kérdést is fel kellett vetnem, hogy mit jelent az, hogy Kiss Péter a miniszterelnök politikai helyettese. Ez egy nagyon furcsa titulus, amit máris használnak, ilyen nincs az alkotmányban – miniszterelnök-helyettes sincs egyébként, hanem az van, hogy ha nincs ott a miniszterelnök, akkor éppen ki helyettesíti. Kiss Péter szerepe egy olyan társadalompolitikai szerep, amire a kormány felállásával szükség volt, engem ennek a közjogi része érdekel leginkább. Ez a szerep nyilván a kormánynak fő támogatását adó MSZP és a kormány működése közötti hídszerepet látja el, meglátjuk, hogy ez valójában mire fog vezetni.

 

A másik kérdés, amit szintén fel kellett tennem, hogy tervezi-e a miniszterelnök azt, hogy a titkosszolgálatok körüli sok-sok kérdés valahogy rendeződni fog. Megnyugtató választ kaptam, hogy azért maradt miniszteri szinten a titkosszolgálatoknak az ügye, hogy interpellálható legyen. Ez szerintem így helyes, meglátjuk, hogy milyen interpellációk és milyen válaszok születnek, mindenesetre a miniszterelnök is látja az e körüli problémákat.

 

Ugyancsak a kormányzati struktúrához tartozik, hogy miért nem választották szét az igazságügyet és a rendőrséget. Nagyon időszerű lett volna, és nagyon örültem volna neki. Megint csak az idő rövidsége az, amire a miniszterelnök hivatkozni tudott, tehát marad ez a kettős tárca. Az, hogy milyen hosszú távú elképzelések vannak, nem ide tartozik, mindesetre elvi kérdésekben egyetértettünk, hogy egészségesebb lenne egy külön rendőrminisztérium és egy más szerkezetű igazságügyi tárca.

 

Kértem a miniszterelnök urat, hogy ha már az állami szervek struktúrájánál tartunk, legyen a segítségemre abban, hogy minél előbb válasszanak legfelsőbb bírósági elnököt. Nyilván ez nem kormányzati kompetencia, de hát ugye mégis van két párt, az SZDSZ és az MSZP, ők tartják ezt a kormányt, nyilván van befolyása, ha más nem, közvetítő szerepe. Én alapvetően fontosnak tartom azt, hogy ezt a posztot minél előbb egy olyan pártatlan valaki töltse be, akinek a pártatlanságára hosszú távon, mindenfajta politikai változástól függetlenül építeni lehet.

 

Ugyancsak kértem a miniszterelnök urat, hogy álljon ki ő is a független szervezetek mellett, ne forduljon még egyszer elő bíróságok, ügyészségek politikai elfogultsággal való gyanúsítása. Ez hihetetlenül ártalmas, és azt hiszem, hogy ettől a jövőben nem kell félnünk.

 

A következő kérdés, hogyha nekiállunk egy újabb tulajdonképpen ciklusnak, hogy attól függetlenül, hogy milyen rövid távú feladatokat kell elvégezni ennek a kormánynak, vannak olyan kontinuus és halaszthatatlan ügyek, amiket neki akkor is vinni kell, hogyha csak egy ilyen szűk válságkezelési felhatalmazása lenne.

 

Az első a külpolitika. Kifejeztem a reményemet, hogy végre ez alatt a rövid idő alatt is lesz koncepciója a magyar külpolitikának, ami fájóan hiányzik. Kifejeztem az óhajomat, hogy tisztázzák végre az euroatlanti és az orosz elkötelezettségnek, viszonynak a jellegét, hol van értékalapú, hol van érdekalapú együttműködés, ne lehessen ezt összekeverni. Kifejeztem határozott kívánságomat, hogy legyen világos szomszédságpolitikánk, beleértve a határon túli magyar nemzetrészeket is. Ezek csupa halaszthatatlan kérdések, akármilyen távolinak is tűnik most a válságot tekintve. Mind az ország külföldi megítélése szempontjából, mind pedig abból a szempontból, hogy túl kell néznünk a válságon, egyszerűen óriási hiba lenne, hogy ha most mindenki a következő hat hónapra, vagy a jövő áprilisig tervezne. Nem lehet. Már úgy kell ezt a hat hónapot, és ezt az egy évet is csinálni, hogy azt nézzük, hogy mi lesz egy vagy két év múlva, és itt alapvető kezdeményezésekre van szükség a külpolitikában. Az új miniszternek a személye ilyen szempontból garancia arra, hogy az Európai Unió ügyeit ismeri, hogy itt az ötpárti együttműködését fenn tudja tartani. Én nagyon remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy noha az ő gazdasági háttere és elkötelezettsége nyilvánvaló, a Külügyminisztériumból nem lesz külkereskedelmi minisztérium, tehát a klasszikus feladatokat, a politikai feladatokat el fogják látni.

 

A másik az a szemléletváltás, ami Obamától kezdve Angela Merkelig vagy Nicolas Sárközyig mindenhol látható, hogy a válság előtérbe helyezte az alapvető szemléletváltozásnak a szükségességét a fenntarthatóság kérdésében. Ez nem zöld mánia, mindenki láthatja, hogy a húzóágazat most már a zöld ipar lesz, a zöld economy lesz, az, hogy az energiatakarékosság alapvető követelmény, áttérés a fenntartható energiára, az energiafüggőségnek a mérséklése, az energiabiztonság. Ha nem csinálja ezt a válságkezelő kormány, elmegy mellettünk a világ, és megint késésben leszünk, már így is abban vagyunk. Én örömmel vettem, hogy a miniszterelnök, még mielőtt erre rákérdeztem volna, tett ilyen megjegyzéseket arra nézve, hogy a zöld ipart neki szándéka támogatni. Hozzáteszem, külön kértem, hogy a MOL-lal kapcsolatban a kormány folytassa azt a támogató politikát, aminek tanúi voltunk a múltban is. Ezt én megígértem a MOL-nak is, és továbbra is nagyon rajta leszek. Tehát erről külön beszéltünk.

 

És végül van egy kérdés, ami mellett szintén nem mehet el ez a kormány, ez a cigánykérdés. Ez eddig is, jól tudjuk, egy hitetlen társadalmi feszültség forrása, pontosan azért, mert megoldatlan maradt hosszú időn keresztül, és mindaz, ami történt nemigen mutatott a megoldás irányába. Ha a szociális helyzet romlik, az a cigányságot még inkább fogja érinteni. Kértem miniszterelnök urat, hogy segítsen abban, hogy a cigánykérdésben ne az legyen a fő téma, hogy szavakat tabusítanak, hanem a konkrét intézkedések, amik valóban segítenek. Két alapvető dolog van. Az egyik, ami nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben erőszakos bűncselekményeket követnek el a cigányság terhére. Az hogy ezeknek mi a motívuma, megismétlem, nem tudjuk. De az tűrhetetlen, hogy a rendőrség képtelen hosszú idők óta ezeket felderíteni. Egész addig nem tudunk hozzászólni, amíg a hiszterizálás tart, amíg nem látunk világosan, milyen motívumok vannak. A motívumoktól függetlenül elítélendő ez az egész bűncselekmény sorozat. Mindenféle motívumtól függetlenül tűrhetetlen a meglévő diszkrimináció a társadalomban. De ugyanakkor fel kell szabadítani a beszédet arra, hogy normálisan lehessen ezekről a kérdésekről beszélni. Ez kölcsönös érdeke mind a cigányságnak, mind pedig a rajtuk kívüli társadalmi részeknek. Nem tudunk egyébként szót érteni, hogyha le van kötve a beszéd két szélsőségbe, egyrészt egy olyan politikai korrektségbe, ami kitermeli a másik szélsőséges részén ugyanazokat az eleve determinált és bebörtönzött szavakat, hogy nem lehet beszélni alapvető kérdésekről hisztéria nélkül, tárgyilagosan, és úgy, hogy előre menjünk. Továbbra is együtt akarok működni a kormánnyal abban, és ezt külön kértem, hogy segítsük a cigányság társadalmi integrációját. Örömmel hallottam, amit eddig a miniszterelnök nem nagyon propagált, hogy európai uniós pénzekből a leghátrányosabb 33 térséget elkezdik fejleszteni, készen vannak rá a tervek. Ezek nagyrészt cigányok lakta kistérségek, de szeretném hozzátenni, hogy ha ezekről a leghátrányosabb rétegekről beszélünk, én sem szeretném ezt a cigányságra korlátozni, hiszen jól tudjuk, hogy más rétegek is hogyan integrálódnak most lassan abba rétegbe, amelynek a magját a cigányság képezi, hiszen ott védelmet kapnak és így tovább, tehát nagyon bonyolult kérdésekről van szó. Én reményt látok, hogy akármilyen válságkezelő kormány van, már itt megindulhat végre valamilyen kibontakozás és szóértés.

 

Ez már átvezet a következő témánkra, amit hosszasan taglaltunk, ez a társadalompolitika. Nyilván ennek a kormánynak a legalitásához nem fér kétség. Nekem mint köztársasági elnöknek ez az elsődleges szempontom. Nem lehet itt egyensúlyozni és zsonglőrködni a legalitás és a legitimitás fogalmaival. Megmondta az Alkotmánybíróság már 1992-ben, hogy a mi számunkra a legalitás, a törvényesség, az elsődleges. Az, hogy milyen a társadalmi támogatottsága egy kormánynak és így tovább, az ehhez képest elhanyagolható, az nem az intézményeknek a kérdése. Ugyanakkor ez a kormány nagyon jól tudja, hogy támogatottság nélkül nem tud túlélni. Kérdeztem a miniszterelnököt, hogy mit tud ő nyújtani, milyen reménységet tud nyújtani az embereknek. Ezt ő nyilván el fogja mondani. Ebben a helyzetben azt tudja mondani, hogy a nemcselekvés rosszabb lenne és ebben a szellemben kér áldozatokat. Én azt szeretném mondani, amit újévkor is elmondtam már, és azt hiszem, hogy ezt hangsúlyosan szeretném képviselni, hogy ebben a helyzetben, amiben az ország van, a szolidaritásnak egészen alapvető szükséglete is van, szerepe is van, és támogatása érdemes.

 

Ebben a körben, a társadalompolitika körében én különösen kértem a miniszterelnököt, hogy ma tudjuk, hogy a kiugró nemzetközi összehasonlításban túlságosan magas kiadások között a nyugdíjak mellett ott vannak a gyerekekre, gyesre, gyedre szánt összegek is. Nagyon kértem, hogy gondolják meg, hogy pont itt kell-e spórolni. Távol álljon tőlem, hogy én föl akarom puhítani a csomagot, de ebben a demográfiai helyzetben, amikor nincsen gyerek, szerintem a legutolsó réteg, amihez hozzá lehet nyúlni, az a gyerekek, a gyereket vállaló családok és a kisgyerekes családok. Őket mindenképpen a legteljesebb mértékben óvni kell, nagyon kár lenne, hogy ha itt is doktriner elképzelések lennének arról, hogy mikor kell visszamenni az anyának dolgozni, és hogy vajon a gyereknek jó-e a bölcsőde meg a közösség. Annyi kisgyerekkel van nekem dolgom, hogy jól tudom, hogy ezt minden család maga döntse el. Legyen meg a lehetőség, hogy ha akar, akkor maradjon otthon 3 évig, és családban maradjon a gyerek.

 

Végül nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy mi lesz a várható társadalmi nyugtalansággal. Hiszen ez nem a demokrácia kérdése, mindenhol, ahol gazdasági nehézségek vannak, a társadalom védekezik sztrájkkal, tüntetéssel. Az érdekharcnak a legális és alkotmányos eszközei alapvetőek, amiért mindent meg akarok tenni, és amiben a miniszterelnök is partner, hogy mindezeknek a véleménynyilvánításoknak a lehető legtökéletesebb alkotmányos rendben kell történniük. Tehát ha valamire figyelni kell, akkor az a törvényességnek a tökéletes tiszteletben tartása. És itt én már a tegnapi tapasztalatokból is azt vonom le, hogy a tüntetők részén, nevezzük őket így, egy differenciálódás mutatkozik. Egyrészt van egy kis rész, amelyik erőszakosabb, mint eddig volt, és szinte öncélúan gyakorolja most már az erőszakot és a felfordulást. Ez ellen, én is azt mondom, minden eszközzel fel kell lépni. Ahogy mondták, a törvény szigorával kell eljárni. Ugyanakkor biztatónak tekintem azt, hogy a tüntetők egy része most már elhatárolódik ettől az erőszakos csoporttól, már az utóbbi hetekben is kifejezett jeleit láttuk. Ha ez így van, akkor az üdvözlendő és támogatandó, aki törvényesen gyakorolja jogait, gyülekezés, szólásszabadság, stb., azt tessék hagyni. A másik részről a rendőrségnek is alapvető próbája, hogy a jogállamiság tökéletes tiszteletben tartásával kell, hogy tevékenykedjen. Nem ismétlődhet meg semmiféle olyan tragikus esemény, ami volt 2006-ban, nem is fog, én biztos vagyok benne. A rendőrség, azt mondom, sokat tanult ebből. Mindent meg kell tenni, hogy ebben a tudatban lépjenek fel ott, ahol szükség van erre, és azt hiszem itt szükség lesz az ombudsman vigyázó szemére nagyon is, ahogy eddig is, ezen a téren sokat használt ezeknek a kérdéseknek az ő tevékenysége.

 

Úgyhogy ez volt az első találkozásom a miniszterelnökkel, kielégítő választ kaptam nagyon sok kérdésre, ezek közül egy sorról itt is beszámoltam. Voltaképpen végigvettük, hogy melyik tárcától mit vár. Itt talán még egyet fűznék hozzá, amit örömmel közlök, hogy noha a pénzügyi tárcának nyilván lesznek nem kellemes feladatai, azért az egyik vezérlő elv az a szolidaritás fog maradni. Tehát figyelembe fogják venni azt, hogy a gazdagok is kellő részt vállaljanak a terhekből, és nincsen szó arról, hogy eltörölnék a 4%-os szolidaritási adót, mert hát ebben a helyzetben valóban az a legkevesebb, ami illik, a gazdagoknak is hozzájárulni a terhekhez.

 

Összefoglalva szeretném még egyszer megismételni: amellett, hogy fenntartom az eredeti álláspontomat, azt hiszem, hogy számtalan olyan kérdés van, ahol az új kormánnyal az ország érdekében együtt lehet működni ebben a programban. A majd közzéteendő programban számos olyan kérdés lesz, amely túlmutat ezen a rövid perióduson, ahol már csak a jövő érdekében is mindent meg kell tenni, hogy ezek a kérdések az ország javára nyerjenek szabályozást és döntést.

 

Azt hiszem, hogy azok a kívánságok, amiket itt akár a külüggyel, akár a szolidaritással, akár az államszervezettel kapcsolatban én előadtam, azok a lehetőség szerint a kormány részéről is meghallgatásra találnak, és végül is abban maradtunk a miniszterelnökkel, hogy fenntartjuk az egyeztetést ezekben a szakmai kérdésekben. Végül is amíg én kapok tájékoztatást és kapok bizalmat, ezt nyilván hasonlóképpen fogom viszonozni.

 

Köszönöm szépen.