Hozzátette: a makrogazdasági mutatók természetesen igen fontosak, jól látható, hogy a hiánycél terén például minimális tér sincs a korábbi vállalások puhítására. A hazánkkal folytatott tárgyalások megakadásában inkább az a meglepő, hogy a felek nem is a makroszámokon különböztek össze, hanem kisebb jelentőségű részletkérdéseken – vélekedik Csaba László.
A professzor megítélése szerint furcsa, hogy – legalábbis az értesülések szerint – néhány vasútvonal sorsán, a jegybankelnök fizetésén vagy a bankadó mértékén futottak zátonyra az egyeztetések, ilyen konkrét ügyekbe ugyanis az IMF és az EU nem szoktak beleszólni. Legalábbis az utóbbi időben, a 90-es évek gyakorlata szerint a valutaalap még a nyugdíjak, a közoktatás vagy a közszférában kifizetett tiszteletdíjak terén is határozott javaslatokat tett, a kelet-ázsiai válság óta azonban a szervezet nemcsak rugalmasabb, hanem az „egységes recept” elvéhez sem ragaszkodik. Elvileg tehát a magyar kormánynak a most kényesnek érzett kérdések jó részében szabad kezet kellene kapnia.