Kósa ne mossa kezeit, hanem kérjen bocsánatot

Vélemény - 2007-07-03

Debrecenben vannak egyenlők és vannak „egyenlőbbek”. Vannak dolgok, amiket nem engednek meg mindenkinek és vannak, amiket csak egyeseknek engednek meg.

Még emlékezhetünk arra, hogy az SZDSZ kamionját arra való hivatkozással nem engedték fel a Kossuth térre - megemlékezni Kossuth-ról, - hogy a debreceni főtér burkolatát megsértené, valamint azért sem, mert a főtér nem politikai rendezvények megtartására való.

Még emlékezhetünk arra, hogy az egyetlen „ellenzéki”, - azaz nem a városvezető párt ellenőrzése alatt tartott Alföld - televíziót hogyan vásároltatták meg „közeli” vállalkozóval annak érdekében, hogy elhallgattassák a „Hétfő hét óra” műsorban hetenként egyszer látható-hallható „másként gondolkodókat” - mondta el sajtótájékoztatóján Kovács László az SZDSZ Hajdú-Bihar megyei Választmányának alelnöke, önkormányzati képviselő.

Még emlékezhetünk arra, hogyan vált „fontossá” a városvezetésnek megszerezni a Friss Rádiót, hogy ellenőrizni tudják a debreceni éterben elhangozható gondolatokat.

Még emlékezhetünk, hogy a Debrecen Városi Televízió beperelt debreceni politikusokat, mert fidesz-közelinek merték nevezni a „város televízióját”. És arra is, hogy a Bíróság az „ellenzéki” politikusoknak adott igazat.

 

Még emlékezhetünk arra, hogy hányszor és hányan mondták/mondtuk el, hogy Debrecenben a városvezetés saját médiabirodalmat épít ki (mindannyiunk pénzéből) annak érdekében, hogy csak az általuk hallani akart/szeretett gondolatok jussanak el a debreceni választókhoz.

Mindezek nem voltak intő jelek a Klub Rádiónak, ezért itt, Debrecenben is megpróbáltak rádióműsort csinálni. Kellő udvariassággal az első adásuk egyik vendégének városunk polgármesterét, Kósa Lajost hívták meg.

Azt a Kósa Lajost, aki évek óta tűri, sőt sokszor támogatja azokat, akik úgy tekintenek az utcára, mint a politizálás színterére, ahol „másként gondolkodónak” nem szabad megjelenni.

Azt a Kósa Lajost, akinek környezetéből kerülnek ki az ellenzéki megmozdulások hangadói.

Emlékszünk még azokra a debreceni fideszes önkormányzati képviselőkre, akik füttyös csapatokat vezettek kormányellenes tüntetésekre, meg azokra a „tüntetőkre”, akik (a városháza munkatársaival karöltve) megakadályozták az – egyébként bejelentett - „kendermagos tüntetést” a Békás-tónál és azokra az úgynevezett Kossuth-tériekre is, akik hónapok óta szónokol(hat)nak a Kossuth szobor talapzatán és akiknek (esténként 5-6 embernek) év végéig közterület foglalási engedélyük van a város főterére.

Miután a Klub Rádiós incidens után a „tüntetők” aznap is a Kossuth térre vonultak, ezért gyanítható, hogy ugyanaz a csoport szervezte a csütörtök esti tüntetést, mint akik a debreceniektől és a városunkba látogató turistáktól is egész nyárra elveszik az esti főtéri kikapcsolódás lehetőségét (hangosító berendezéssel erősítve szavalataikat és zenei felvételeiket). Akiknek „rendezvényeit” – egyébként - a városi online média hirdeti, az erősítést pedig a város cégeivel szoros kapcsolatot ápoló vállalkozás biztosítja.

Az elmúlt hét csütörtökén botrány volt Debrecenben. Kósa Lajos pedig mossa kezeit. Nyilatkozatában egy kalap alá veszi a Rádiót és a tüntetőket: „mindkettő szélsőséges” – mondja, miután egy órán keresztül közreműködött a rádió adásában. Egy órán keresztül nem szélsőséges az a rádió, ami ezt követően – ezek szerint – azzá lesz. Azután, hogy Kósa Lajos felállt a mikrofon mellől rögtön értették a tüntetők, most már szabad a pálya, most már lehet tiltakozni, kiabálni, „árpádsávos” zászlókat lengetni, zsidózni, cigányozni, újságírókat bántalmazni. Nyilvánvaló a – látens – együttműködés a tüntetők és a polgármester között.

Ez is arra utal, hogy a „Kósa-csapatok” újabb akciójáról volt szó.

 

Kósa Lajosnak nem az a dolga most, hogy elítélje a „tüntetőket”, hanem hogy visszahívja „szabadcsapatait” az utcákról. Nem úgy, mint az elmúlt év őszén, (amikor arra hivatkozva állította le a tüntetőket az MSZP és az SZDSZ székházak kővel dobálásától, hogy azok is a város tulajdonai, ezért ne rongáljátok,) hanem úgy, hogy – végre – megpróbál valóban demokrataként viselkedni. Elismerve és elfogadva, hogy a szólásszabadság azokat is megilleti, akiknek nem az a véleményük, mint Neki(k), sőt még azokat is, akik nem azt mondják (nem azt szeretnék mondani) amit Ő hallani szeretne.

 

Kezdhetné azzal, hogy - a város nevében – bocsánatot kér a Klub Rádiótól és a sajtó munkatársaitól!