COVID monológok: A gyermekápoló

Egészségügy - 2021-12-29

"Speciális, rákos gyermekeket kezelő osztályon vagyok ápoló. Amikor ez kiderül, az emberek többsége arra gondol, hogy szegény gyerekek meg fognak halni, milyen lelki teher lehet ez számomra. Pedig nem! Rengeteg a mosoly, a köszönöm mikor a kicsik hazamehetnek, mert 90 százalékuk meggyógyul. Nagyon jó úgy dolgozni, hogy tudom: a szakmám egyik csúcsán vagyok, és helyt tudok állni. A járványhullámok alatt sokkal többet dolgoztam, mert a mi kórházunkból sok kollégát vittek el Covid-osztályokra.

Sok lett a helyettesítés. A párom a Covid miatt elvesztette a munkáját, én lettem a családfenntartó. Rengeteget túlóráztam, éjszakáztam, kellett a pénz. A párom meg vitte a háztartást, főzött, mosott, takarított. Az elején jól viselte, de egy idő után eléggé frusztrálta ez a helyzet. Amikor kiderült, hogy magam is megfertőződtem, az a munkahelyemen keltett pánikot.

Legyengült immunrendszerű, daganatos gyerekek mellett dolgozom, így gyakori a munkába állás előtt a teszt. Minket nem is vezényelnek át másik osztályra, speciális a szaktudásunk, itt van ránk szükség. Pedig én szerettem volna Covid-osztályon is dolgozni.

Rengeteg a mosoly, a köszönöm mikor a kicsik hazamehetnek

Nekem kell a pörgés, kifejezetten spannolnak a veszélyesebb helyzetek. Akik visszajöttek az ilyen osztályokról, szinte nem mesélnek semmit. Vagy ha igen, akkor csak a rossz élményeiket: mennyire elviselhetetlen a gépek állandó zaja, és az is, hogy milyen sok embert veszítenek el. Kíváncsi vagyok arra, hogy ez tényleg csak ennyiről szól."

Forrás:

www.nepszava.hu