Óriási gond, hogy a felsőoktatási intézmények mintegy 80 százaléka mutat hajlandóságot az új tanítási módszerek használatára, de csak negyven százalékuk él a lehetőségekkel - értettek egyet a Bologna Konferenciasorozat első, A kétciklusú felsőoktatás tartalmi reformjának tapasztalatai címet viselő műhelybeszélgetésének résztvevői január 17-én, Budapesten.
A szigetszerű működés annak ellenére jellemző a hazai felsőoktatásra, hogy a bolognai folyamat olyan szervezeti, szerkezeti és tartalmi változást hozott, ami az oktatásban alkalmazott eszközök, programok fejlesztését kívánja meg - hangzott el a Tempus Közalapítvány által megrendezett konferencián.
A bolognai reformot követően még inkább felerősödött, az az alapvető kérdés, hogy a hallgatóknak mit kell tudniuk, milyen képességekkel kell rendelkezniük a képzés végén - fogalmazta meg az LeO 2 (Learning Outcome) vizsgálat fő kutatási területét Halász Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) oktatója. Elmondta: a "tanulási eredmények" beépítése a felsőoktatásba egy olyan globális trend, amely bár a bolognai folyamattól független, annak az egyik legfontosabb eleme. A tanulási eredményekre épülő tanulásszervezéssel kapcsolatos kihívások kapcsán a szakember beszélt arról is, hogy az értelmezési, az egyeztetési, a pedagógiai, a szervezési és a tervezési feladatok ellenére a jövőben várhatóan erősödni fog a LeO megközelítés ismertsége, mégpedig a kvalifikációs reform hatására.
A Tanulási eredmények alkalmazása az oktatásban és az értékelésben, vagyis a LeO2 nevű felmérés kapcsán Vámos Ágnes, a kutatás vezetője elmondta, hogy a vizsgálat 72 felsőoktatási intézmény több mint 900 szakfelelősének megkérdezésével, küldetésnyilatkozatok és kurzusleírások elemzésével, interjúkkal és esettanulmányokkal készült. Megemlítette, hogy a felsőoktatás funkcióiban és funkciói között hangsúly-átrendeződés megy végbe, melyet a felsőoktatás szereplői különbözőképpen észlelnek. A változásokhoz való vezetői és oktatói attitűd jellemzően a magyar viszonyokból fakad, és a korábbi, elitképzést végző, tanítás-központú szemlélet az alapja - hangsúlyozta ki a kutatásvezető. Hozzátette: a vizsgálat rámutatott, hogy a főiskolák könnyebben elfogadják a változásokat, összességében azonban kijelenthető, hogy a felsőoktatást szigetszerű működés jellemzi.
Továbbá a LeO2 szerint a szakfejlesztést a felsőoktatás és a tudomány belügyének tekinti, a nyitottság alacsony mértékű, bár élénkül a munka világa vagy a nemzetközi tapaztalatok és a hallgatók felé. Kiderült, hogy míg a megkérdezettek nyolcvan százaléka mutatott hajlandóságot az új eszközök alkalmazására, addig ezzel szemben csak a válaszadók negyven százaléka használja az új megoldásokat az oktatásban, míg az oktatók többsége inkább a tradicionális felsőoktatás híve - fogalmazott Vámos Ágnes. Ezt a gondolatmenetet erősítette meg előadásában Vass Vilmos kutató is, aki elmondta: a legnagyobb gond a tanulás értékelése szintjén mutatkozott meg, ahol nem voltak pontosan megfogalmazott célok, és csak pár esetben volt fejlesztő, javító célú értékelés. Az oktatók 63,5 százaléka próbálkozik új értékelési megoldásokkal, tíz százalék szeretne változtatni - de nem lehet -, és 26 százalék szerint nincs szükség a változtatásra. Kiemelte, hogy a tanulásszervezés szintjén a legkedvezőbb a helyzet, míg a tervezés szintjén a "tanulás eredmények" fogalom definiálására a vezetők 70 százaléka képes, addig az oktatóknak csak a 22,5 százaléka ismeri. Emellett az oktatók elzárkóznak a nemzetközi példáktól, főként a hazai tapasztalatokból merítenek, így ezeket építik be az oktatásba. Ezt támasztja alá, hogy az oktatók 45 százaléka egyetlen hónapot sem volt külföldön, és csak 32 százalékuk tanított legkevesebb hat hónapot más országban. A kutatás rámutatott arra is, hogy a felsőoktatás új feladatok előtt áll, amihez az oktatók nem tudnak eléggé alkalmazkodni, pedig a többségük, mintegy 60-65 százalékuk szívesen foglalkozik program- és tudományterületi innovációval. Ezt kiegészítendő Lénárd Sándor, az ELTE Neveléstudomány Doktori Iskola egyetemi oktatója arról számolt be, hogy a tantervi reform csak kis mértékben ösztönzi az oktatókat, azonban ott, ahol a vezetők aktív kapcsolatot ápolnak a munkaerőpiaccal, sokkal nyitottabbak az újításokra. Az oktatók 80 százaléka igényli, fontosnak tartja a változást a tanulásszervezésben, miután új helyszínek, eljárások, módszerek jelentek meg, a legtöbb esetben azonban a tantervben nincs hozzá háttér - mutatott rá a vizsgálat.
A konferenciát lezáró szekcióbeszélgetéseken elhangzott, hogy fontos kérdés még ma is az, miként lehet átvinni a bolognai rendszerbe a korábbi tananyagokat, miután általában csak egy adott tantárgy oktatói egyeztetnek egymással. Felmerült továbbá problémaként, hogy az egyetemi oktatók nem rendelkeznek pedagógiai ismeretekkel, amiken szükséges lenne tanfolyamokkal javítani, de több helyen gondot jelent a hallgatói passzivitásának kérdése, és a kutatói egyetemmé válás tanítást hátráltató jelensége is.
Összegzésként a szakemberek egyetértettek abban, hogy felkészületlenül érte az oktatókat a bolognai rendszerre történő váltás, amin a hagyományos jellegű továbbképzések mellett a többi oktatóval történő együttműködés segíthet.
A Tempus Közalapítvány a magyarországi Bologna tanácsadó hálózat keretében támogatta a 2009 decemberétől 2010 októberéig tartó, LeO2 nevű kutatást. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által végzett kutatómunka célja az volt, hogy a munkaerőpiacon használható tudás tekintetében vizsgálja a kompetencialapú felsőoktatást.