Brüsszel után, Davos előtt

Holnap kezdődik a 42. Davosi Világgazdasági Fórum, amelynek témája:  A nagy átalakulás: új modellek kialakítása . Egyelőre úgy tűnik, hogy nélkülünk. Erre utal, hogy a kormányzati portálokon nyoma sincs annak, ki képviseli Magyarországot a hagyományosan rangos nemzetközi rendezvényen. Pedig alaposan tájékozódtunk például a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján, még a  Kulisszatitkok  rovatban is kerestük, ki utazik az illetékes tárcától a svájci üdülőhelyre.

    Aligha hihető, hogy a magyar kormány kihagyná a kínálkozó lehetőséget, az unortodox gazdaságpolitika, az úgynevezett kreatív megoldások bemutatását. Hiszen eddig egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy a világ a magyarok csodájára jár, tőlünk veszi át a fortélyokat, mi vagyunk a nagy tanítómesterek.

 

Bizonyosak vagyunk abban, hogy a német kancellár, az amerikai pénzügyminiszter, a Világbank elnöke, az Európai Központi Bank elnöke, vagy az ENSZ főtitkára egyik ámulatból a másikba esve hallgatnák Matolcsy Györgyöt. Azt a magyar közgazdász-minisztert, aki Orbán Viktor szavaival  az a gazdaságpolitikusa Magyarországnak, mint ami Erhardt volt Németországnak. Tehát egy hosszú, föllendülő, nagy történelmi korszak gazdaságpolitikusa és gazdaságirányítója. 

 

Megtaníthatnánk tehát a világnak, hogyan kell visszamenőleges hatályú törvényeket alkotni, különadókat kivetni, magán-megtakarításokat lenyúlni, igazságtalan adórendszert alkotmányos magasságba emelni, szerzett jogokat elvenni, a szegényeket szegényebbé, a gazdagokat gazdagabbá tenni. Ötleteink végtelen tárházát Davosban csúcsra járathatnánk.

 

Kétség nem férhet ahhoz, hogy hálásak lennének nekünk az összesereglett kormányfők, a nemzetközi tekintélyű meghívottak. Ha másért nem, hát azért, hogy némi derűt csempészünk a világ amúgy cseppet sem vidám hétköznapjaiba

 

Tukacs István,

országgyűlési képviselő

 

    Kiadó: MSZP

OS